De már kevesebbek vagyunk egy laptoppal, és ma érkezett egy kellemes levél, amiben nyilatkozatot várnak tőlünk, ki vezette az autónkat azon a bizonyos napon, amikor rossz helyen álltunk meg... Utánanéztem, egy huszas.
A viccesebbje.
A kerti csapot még nem zártuk el. Ideje volna...
Ma kint legelésztek a gyerekek, mikor Hanna sikítva, kacagva szalad, hogy siessek, mert elrugta a csap csonkját, aminek következtében szökőkútszerűen ömlik a víz kertszerte.
Nyáron is volt példa rá, hogy az erős nyomás leverte a slagot a csonkról, és még a nagymelegben is gondolkodóba estem, hogyan oldjam meg, hogy ne legyek csurom víz.
Most, mondjuk 7 fok volt, a víz meg nagyjából ennyi... azon tűnődtem, levetkőzzek-e vagy felöltözzek.
Végül fogtam egy esernyőt, ami a föntről érkező víz felfogására alkalmasnak is bizonyult, de ahhoz, hogy elzárjam a csapot, közvetlenül bele kellett hajolnom a középpontba.
Három másodperc volt az egész, de közben egyszer megállt a szivem ahogy arcba meg mellkasba vágott a jéghideg víz, utána pedig gyakorlatilag teljes ruhacsere és egy kiadós hajszárítás következett.
A kígyó éve következik, ami elméletileg az én kiteljesedésemet hozza, ezen a héten úgy tűnik gyúrok erre. :) De nézzük a jó oldalt, végülis mindenre találtam megoldást. :)))
Tidak ada komentar:
Posting Komentar