Majdnemtavasz

Dani hazaért.
Azóta volt nálunk vendégség, egész napos ám, és mikor meguntuk, hogy itt legyünk, átmentünk a vendégekhez vendégeskedni. Szeretem az ilyen napokat.
Egyébként pedig változatosan telnek a napok, hol tél van, hol tavasz.
A kedvem sem egyforma, télen kicsit magambafordulósabb, mint tavasszal.
Mindenesetre a síelés mégtöbb munkát hozott a hétre, a kipihent Danit majdnem annyit látjuk, mintha síelni volna. Vagyis én egy kicsit többet, mert éjjelre azért mindig hazaér.
A héten kétszer viszem én a lányokat az oviba, ez is ritka. A hajuk legalább rendezettebb egy kicsivel a szokásosnál.
Mondjuk egy kis szabadságra igencsak szükségem lenne már, bármilyen komolyan és hatékonyan mondogatom, hogy meg tudom csinálni.
És tényleg. Bármit.
Viszont vagy két hete mindenkinek panaszkodom, pedig ez is ritka.
Ma meg azt gondoltam, hogy világgá megyek, aztán végül nem mentem, Áron meg meghallotta, és azt mondta, hogy:
- Mama, nagyon szeretlek, és ha világgá mész, nagyon fogsz nekem hiányozni.
:) Hát lehet így?
A Húsvétot mindenesetre várjuk már. Meg az óraátállítást. És a meleget. Kedves Benedek...
Addig pedig ilyesmikkel múlatom az időt.