Mikolt csak ezután szól, majd Hanna is, ő is felöltöződnek, sőt, még nekem is marad időm némi toalettigazításra. A legideálisabb esetben még a földszintre is lejutunk, és elkezdünk reggelizni, mire Áron újra felébred. Akkor én visszakúszom az emeletre, és pelenkázás, ruhacsere (reggelre tényleg mindig mindene pisis, rosszabb esetben kakis is) után négyesben folytatjuk, illetve fejezzük be az evést.
Aztán a lányok játszanak, Áron pedig szopizik.
Ma is ilyen napunk volt, sőt ebéd után még én is aludhattam háromnegyed órát. A kettő között pedig Áron sportprogrammal múlatta azt a rövid időt, amit ébren töltött. Hasra tettem a szőnyegen, ő pedig emelgette, fordította a buksiját. Eleinte csendben, aztán kicsit méltatlankodva. Annyira elfáradt a nagy igyekezetben, hogy a harmadik kör után elaludt. Pedig volt körülötte sikongatás, játék, pakolás. Nem zavarta...
Még mindig azon töprengek, amikor Áron ott alszik el, ahol épp éri az álom, hogy jól van-e ez így... Nade lenne szívem felkapni, és az emeletig menni vele, majd ott a kiságyába tenni?
Tidak ada komentar:
Posting Komentar