Kicsit még karácsony

Amikor megvettük ezt a házat, Dani nagyon sokszor elmondta, hogy ha már ekkora terhet vállaltunk, legyen benne örömünk is, ami neki leginkább a nyitott ajtót jelenti. Vagyis, ha tehetjük, hívunk. Rokonokat, barátokat, mert jó együtt, mert jó itt együtt.
Áron születése előtt mondogattam, hogy a karácsony akkor volna az igazi, ha nem nekünk kellene összeszednünk magunkat gyerekestül és útnak indulnunk százfelé, hanem ide jönne a család, bárhogyis. Nyitva hagytuk a kérdést Áron születéséig, aztán úgy alakult, hogy tényleg ez lett a legjobb mindannyiunknak.
13 felnőtt, egy pocak, egy bébi és a lányok, ennyien voltunk, Mari nálunk főzött ebédre lazacot, a mamám töltött csirkét hozott, volt sütemény, és a tavaszi meleg ellenére Dani begyújtott a kemencébe, hogy ropogjon. Az ablakot kinyitottuk, annyira jól sikerült, de nem bántam, a hangulathoz ez is hozzátartozott.
Fél hatig voltunk együtt, nagy asztalnál ebédeltünk, (részben emiatt bontottunk anno falat, hogy elférjen egy ekkora asztal) volt rengeteg sütemény, kis ajándékozás, de a legjobb az együtt töltött idő volt, amiben mindenki otthon érezte magát. A tesóim is itt maradtak egészen délutánig, Hanna nem is aludt végül, Mikolt azért elfáradt és lefeküdt. Áron kézben volt egész nap, néha evett, néha mosolygott, vagyis olyan volt, mint mindig. :) Ma este Dani barátai közül jöttek el hatan, plusz egy egyéves, részben Áronnézőbe, részben Guytalálkozásra, sushit ettünk, beszélgettünk, teáztunk. Megtelt a ház, szeretem, amikor sokan vagyunk. Folytatás a közeljövőben...