Az első napunk négyesben

Dani ma először ment dolgozni. A héten már többször voltunk nélküle rövidebb időkre, zömmel alvásidőben ment és kicsivel ébredés után jött. Így nem volt nagyon megrázó, hogy három gyerekkel maradok egyedül...
Azért reggel, amikor felébredtünk, nekem a szívem fájt, Mikolt pedig százszor ismételgette: papa. Papa dolgozik, majd este jön. Emlékszem, amikor Hanna ekkorka volt, milliószor hangzott el köztünk a párbeszéd: Papa, ette.
Dani nélkül, de nem egymagunkban töltöttük a délelőttöt, Mariann és Lencsi már a kapuban várták, hogy végre lejussunk a földszintre. Olyan jó, hogy itt voltak, ezzel a lányok szokásos délelőtti hisztijeit, nyűgösségét teljesen elfelejthettem.
És egyébként is mindenki példásan viselte az új helyzetet, Áron ébresztett, de mire Mikolt felkelt, már aludt. Megreggelizhettünk hármasban, csak aztán riadóztatott újra, átöltöztettem, szopizott, kicsit nézelődött, majd a délelőtt további részében aludt. A lányok csodaszépen eljátszottak egymással, aztán ebédeltünk, és nagyon minimális ellenkezéssel felöltöztünk, hogy kimenjünk a udvarra, hóembert építeni.
Mariann valamikor egy óra tájékán hazament, mi pedig bejöttünk. Hanna hisztizett meg Mikoltbántott egy sort, aztán evett egy keveset, és rendezte sorait az emeleten. Közben megebédeltem, Áron ekkor ébredt. Szopizott, majd újból elaludt, így a lányokkal együtt én is aludtam egy nagyot. Négykor ébredt az egész kis kompánia, uzsonna, közben szopi, és játék... Még egy mosást is betettem, annyira jófejek és türelmesek voltak a kisembereim.
Most pedig várjuk haza a papát, hogy neki is elmeséljük, hogy milyen jók voltunk ma. :)