Nagyot buliztunk

Volt már olyan szilveszter az életemben, amire visszagondolva mindig széles mosolyoghatnékom támad. Ahogy illuminált állapotban ücsörgünk többedmagammal egy üres kádban és énekelgetjük azt a bugyuta slágert, aminek a refrénjében bikinik, meg napsütés volt. És ahogy éjfelet kongatva fűnek fának virágnak is boldog újat kívántunk az ablakból, majd néhány héttel később a fényképeket nézegetve nagyokat csodálkoztunk, hogy ki mindenki volt jelen...
Hát ez elmúlt. :) Mostanában nemigen ér bennünket az óév utolsó pár perce társaságban, amit amúgy nem bánok nagyon, mert van annak is hangulata, amikor kettesben koccint az ember meg az ember lánya. Amíg Hanna picibaba volt, kétszer azért bejutottunk a városba is, de mióta Mikolt is a szopisok társaságát bővítette, ez is elmaradt. Abban az évben még sikerült a kettesben romantika, idén pedig csak annyi kívánságom volt, hogy egy filmet az elejétől a végéig megnézhessek.
Sikerült. Hajnali kettő és négy között. Mert előbb gyerekeket altattunk, illetve segítettünk legyőzni mindnek a betárdamumust.
Délután sétáltunk egyet a miutcánkban, mert ennél messzebbre nem jutunk, aztán trombitáltunk is Marival, Palival, és még vacsoráztunk is, és koccintottunk, aztán Áront fürdettünk, majd a lányokat is, és tizenegykor már mind ágyban voltak. Áron el is szenderedett, Mikolt viszont a szivacsra kérte magát, a nagy durrogtatásra való tekintettel. Végül ő elég hamar visszament a saját helyére, és el is aludt, csak Hannának volt nehéz ellazulnia. Az éjfél egészen konkrétan ágyban ért bennünket, és csak onnan tudom, hogy volt, mert annyit zajongtak odakint, mint előtte nem.
Végül háromnegyed kettőkor sikerült lebotorkálnom a földszintre, hogy legalább boldogat kívánjak Daninak, és a Grease előtt ragadtunk... de megérte, végignéztük, gyerek és reklámmentesen.
Hanna négy után öt perccel jött, Mikolt hatkor és hétkor ébredt, Áront szoptattam egy jópárszor, közben pedig aludtam is valamennyit.
Igazán jó kis szilveszterünk volt, reggel sokáig alvós, érzésre átmulatott.