Hanna reggeltől estig megállás nélkül mondja. Hol mesél, hol énekel, hol mondókázik, hol csak a beszéd kedvéért beszél, és van olyan, amikor közölni is szeretne valamit, bár ez utóbbi esetekben gyakran a jól bevált artikulátlan ümmögést preferálja.
Sokszor csodálkozom rá arra, micsoda szókincse van, (Mikolt rendszeresen játssza vele azt, hogy a könyveikben rámutat valamire, amit Hanna megnevez neki, és hát tényleg elképesztő, mi mindent tud, amit napi szinten nem is használ...) de mire ideérek, már el is felejtem, mit mondott. A minap meséltem egy két emlékezetesebb megnyilvánulását, most még a fejemben van...
Pénteken Flóra barátnője járt nálunk és úgy alakult, hogy a délutáni alvásra is itt maradt. A galérián feküdtek mindketten, lábtól lábig, Flóra, aki nem mindig alszik el sziesztakor, és ráadásul új helyen is volt, sokáig forgolódott. Este Hanna mesélte, milyen volt az együtt alvás:
- Mama, mondtam én a Flórának, hogy egyrészt ne zörögjön, másrészt ne hangoskodjon, mert felébreszti a Mimit...
Elgondolkodtam, mi mindent mondok amit majd jól átvesz tőlem. :)
Palival kirakóztak, Hanna valamit nem a pontos helyére tett. Pali felhívta erre a figyelmét:
- Ne izgulj, ne izgulj, csinálom már!
Dalszövegekben elég jó, Mariannéktól megkaptuk a Dalok3-at, amit egészen pontosan háromszor hallgattunk végig. Tegnap este hazafelé a kocsiban rázendített:
- Erdei pocsolya, csupa sár dagonya, ki lakik benne, s vajon mit enne.
Szerintem nem egyszerű a szöveg... a dallam is majdnem a helyén volt, úgyhogy hirtelen megszólalni sem tudtunk Danival, az áll-leesés miatt.
Tidak ada komentar:
Posting Komentar