Barackleves

Füvet nyírtam ma. Elkeserítő a gyümölcsfák állapota. A cseresznye miatt fáj a szívem a legjobban, a meggyet már meg se néztem. Szilva, ribizli lesz, az egresünk viszont olyan, mintha egy kiszáradt kóró lenne. Ha nem tudnám mi az, lehet, hogy rég kivágtam volna.
A málnában meg a szederben van minden bizodalmam, a szamóca is megérett, legalábbis az a pár szem, ami meg tudott. A fügének annyi, a paradicsom még tartja magát.
Ami nekünk nincs, az az alma, és az őszibarack. Pedig milyen jó is volna... de el se fér sajnos.
Miután a fűnyírás, meg a siratás eltartott vagy fél kettőig, hirtelen kellett levest csinálnom. A lányok nálunk nagyon levesesek, két fogást ebédelnek, mégha a másodikból már nem is fér igazán nagy mennyiség beléjük.
A lényegre térve, a három percbe, ami még maradt konyhatündérkednem, míg ők a zuhanyzóban dagonyásztak (tavaly óta minden alkalommal megveregetem a vállunkat, amikor déltájban a mélyített zuhanyzóba tudom őket betenni a hőség elől...) barackleveset dobtam össze. Pont ennyi.
Egy nagy barack konzervből kiveszek két nagyobb fél gyümölcsöt, a maradékot pedig levével, egy kisdoboz sima és egy barackos joghurttal összeturmixolok, a félretettet apró kockákra vágom, majd visszateszem a "lébe". Kész. Imádják.