Hanna mosogat

Miután jól kipanaszkodtam magam, jöjjenek a szívemnek kedvesebb posztok.
Csütörtök Angélázós nap Áronnal. Többnyire a lányok is velünk tartanak, de a hétfőhöz képest, amikor kézműveskednek, ezen a napon nincs semmi külön program nekik, így leginkább engem nyúznak, vagy szétszedik az egész intézetet, miközben nekem Áronra kellene koncentrálnom.
A héten Pali átjött, hogy a lányokkal legyen, míg én odaát vagyok Biatorbágyon.
Mikor hazaértem, egy Hanna magasságú torony fogadott. Hanna építette, egyedül. Sőt, a déli harangszókor beterelte a többieket, megterített, megetette Mikoltot, majd mikor befejezték az evést, elmosogatott!!! Tényleg. Örültem neki. Tényleg.
Azóta viszont, hacsak meglát egy árva poharat a mosogatóban, hozza a kisszéket, és mosogatni szeretne. Nem mindig van hozzá türelmem, hogy engedjem, mert persze még kifolyik, leesik, nem elég habos, mama forró a víz... szóval kell mellé valaki, aki néha segít. De a lényeg, hogy olyan hihetetlenül lelkes, hogy nem tudom, mikor teszek jobbat. :) Ha hagyom, vagy ha nem...