Ez a Hanna...

Ma reggel két db egyenként 15 részből álló kirakóval foglalatoskodott. Legalább egy percig tartott mindkettőt képpé varázsolni, aztán szétszedte és kezdte újra.
Úgy éreztem, ideje lenne kicsit bonyolítani a dolgon, így amikor a kicsik is felébredtek végre és letudtuk a reggeli kötelezőket, a müllerben beszereztünk egy 40 darabos, felirat szerint 4+ ravensburgert. Tündéresre szavazott volna, csupa lila-rózsaszínben, de elég gyorsan meggyőzhető volt a farmost illetően, így végül ez jött velünk haza. (meg egy cumi a negyedik gyermekemnek, aki csak éppen nem sír (mert az elemet kivettem már belőle) de különben öltöztetjük, pelenkázzuk, és Hanna szoptatja is... )
Itthon Marival egyszer kirakták közösen, a következő alkalommal már egyedül csinálta. Nem egyszerű, girbe-gurba formákkal teli, Hanna pedig olyan szisztematikusan és kitartóan rakosgatja, hogy öröm nézni.
A nap lényegében ezzel telt, az esti mese helyett is ezzel ügyködött.
És míg el nem felejtem...
Tegnap a kádban:
- Papa, én nagyon szeretem a barackot.
- Ühüm...
- Nekünk nincs barackfánk.
- Ühüm...
- Papa, ültess nekem egy barackfát. A cseresznyefa tövében még épp van egy alkalmas hely...
Azóta ízlelgetem ezt a mondatot... mert a barackfa természetesen nem fér már el a meggy és a cseresznye közé...