Tegnap három gyerekkel vágtunk neki a solymári erdőnek, hogy a Jegenye-völgyben a Nagy-tisztáson mi is csatlakozzunk az idei majálisozókhoz. Nem is tudtam, hogy ilyen gyönyörű az út odáig. Bár legalább negyed óra séta, (Mikolt Dani nyakában, Áron rajtam a zsebben, Hanna a saját lábán végig, mert azt gondoltuk, hogy a babakocsi haszontalan, pedig dejólettvolna ha elhozzuk...) csak az utolsó pár perc volt húzós, mert addig végig a patakot, a rajta átívelő kis hidakat, a forrást, a sziklafalakat csodáltuk. Azt hiszem máskor is eljövünk majd, mert tényleg fantasztikus...
A tisztáson már javában folyt a főzőverseny, a kis területen elég sok kézműves kínálgatta a portékáit, volt tűzoltó autó, amire fel lehetett menni, és felfújható mászófal, amit Hanna ki is próbált nagyon bátran és ügyesen.
Végül hosszabb időt a patak túlpartján, Ibolyka keze munkájából életre kelt nemezvilágban töltöttünk, ahol a lányok (a nagyok és a kicsik egyaránt (itt volt Léna és Maja és Flóra, Bazsi és a kis Domi is)) az apró fahintóval játszottak olyan egyetértésben, hogy feléjük sem kellett nézni. De volt itt kerekeken guruló faló, bélből készült labda, amit kosárba lehetett ütni egy faütővel, volt apró horgászteknő fahalakkal, és szebbnél szebb nemezsapkák, övek, könyvborítók.
Ebédeltünk, mindent kipróbáltunk, aztán Domi kölcsönbabakocsijával visszatúráztunk az autókhoz. Nagyon jó volt!
Tidak ada komentar:
Posting Komentar