Hogy szépen lassan, de mégiscsak megérkezem ebbe a világba (hogy aztán újra elrugaszkodjak, és nekilássak felépiteni egy következőt...), abból is látszik, hogy mig a karácsonyi készülődés javarészt elmaradt, a tavaszt már a farsangi időszakkal kezdődően tudatosan vártuk, napról napra születtek az alkotások, pedig nagyon messze vagyunk ezektől az ünnepektől... sajnos.
A gyerekek a távolság, és a kézzelfoghatóság hiánya ellenére is sokat kérdeznek, és nagyon igénylik, hogy beszélgessünk, meséljünk, tanuljunk éneket, mondókát, verset, alkossunk sok közöset a magyar hagyományokból.
Igy lett szines papirfüzér márciusban az ajtónkon, és mostanában egy csomó olyasmi is, amit nem szeretnék elárulni, mert ajándék lesz... nem is sokára.
A húsvét pedig mindenek felett kiemelkedően fontos szerepet játszik a hétköznapjainkban, aminek egyik eleme az a várakozás, ami nekem teljesen új... Hanna elég nagy már ahhoz, hogy érezze az idő múlását, az alkalom közeledését. Nagyon szeretem, ahogyan beengedi az információkat, átmossa magán, és kérdez.
Hogy virágvasárnapra nem készültünk el a barkaágakkal, csak azon múlt, hogy nagyon elfáradtam... Mert ha Hanna tehette volna, már régen itt diszelegne ez a kis közös alkotás. Ő maga festette volna a tojásokat, mint ahogyan kitartóan segédkezett a mai napon. Előbb Petinek kifújni, majd nekem, előkésziteni és végül megalkotni... Bár nem barka, és nem is él, Hanna szerint nagyon szép lett.
Most már csak a hétfőre kell megfestenünk egy óvodányi fiúnak a himes tojásokat, még akkor is, ha Hannán és Mikolton kivül senki sem tudja, hogy locsolni kell cserébe. :) Az otthonról hozott tojásfesték bevált, és ha eszembe jut, megkérem a nagymamákat, vegyenek nekünk, hogy jövőre is jusson... Most eszembe jutott... (Nagymamák, ez a legegyszerűbb cba-s négyszinű festék...:))
Tidak ada komentar:
Posting Komentar