Melaka, Port Dickson és Áron elsők

Melakában jártunk. Másodszor, mióta itt élünk, de az elsőről még eleddig nem sikerült megírnom a tudósítást, pedig az a nap teljes egészében tökéletes volt, Petivel, hárommal, és annyi programmal, hogy az kettesben töltött időkre emlékeztetett. A gyerekek pedig partnerek voltak benne, élvezték a sok kalandot, és még a hazafelé vezető hosszú dugókkal tűzdelt út is gördülékenyen sikerült. Képek a februári mappában vannak, akik szoktatok odakeveredni, már biztosan láttátok...
Nos a mai kirándulás is jól sikerült, reggel időben elindultunk, hogy a másfél órás úton még ébredezzenek, vagy épp aludhassanak kedvükre. Bár alvásról szó sem volt, még így is teljesen kiabálás mentesen abszolváltuk a távot, ez főleg Árontól volt nagyon meglepő...
A belváros helyett ma az állatkertben kezdtünk, Hanna és Mikolt kívánságára. Rettentő meleg volt, és mivel mostanában leginkább farmerban érzem jól magam (idomulok lassan az itteniekhez, megérkezésünkkor el sem tudtam képzelni, hogy lesz idő, amikor hosszúnadrágban lesz kényelmes a harminc fokban), abban voltam... ez egy kicsit nehezítette a hegynek felfelé babakocsitologatást... És ráadásul rosszul választottunk irányt, amerre indultunk, ott sokkal kevesebb látnivaló volt, mint amerre visszafelé fejeztük be a kört (legközelebb legalább tudjuk, merre induljunk), plusz a vége emelkedő... de a gyerekek nagyon élvezték, főleg a lovagolást, még Áron is felkéreckedett egy nagy lóra, Danival egy nyeregben... Ezzel beavatódott ő is. :) Azzal az arckifejezéssel ült, mint amivel hintázni is szokott, a teljesen ellazult, koncentráció menteset. :):) Sőt majdnem elaludt a nyeregben, pedig a kör nem volt nagy.
Fagyiztunk is, ez nem olyan meglepő... az viszont igen, ahogy Áron élete első tölcséres fagyiját elképesztő profizmussal fogta, és nyalta. :)
A kifelé haladást megszakítottuk egy kis ebéddel, és részemről egy betonon való fekve regenerálódással, a lányok játszóztak, Áron aludt a babakocsiban. Végül annyira késő lett, hogy ma kihagytuk Melaka belvárosát (ha kicsit jobban lettem volna, biztos fáj a szívem, így örömmel ültem be a légkondis autóba, pláne, hogy az össze gyerek el is aludt), ehelyett Port Dickson felé vettük az irányt, ami félúton van KL és Melaka között.
A hírek úgy szóltak, hogy ez az egyik olyan hely azon kevesek közül, ahol lehet tengerpartozni, amolyan nyugati elgondolásban is, vagyis van kikötő, meg sétány, vagy legalábbis valami ehhez hasonló. A neve is erre utal, így várakozással szemléltük az út végét, ahol már elvileg a tenger mellett vezetett az utunk.
Sajnos nagyon hamar kiderült, hogy az, amit mi a tengerparthoz kötünk, vagyis a parti sétány, a kávézók, hajókikötők... ezek mind a mi nyugati elképzeléseink szerint szerves részei csak egy igazi seashorenak. Ahogy az kiderült, a malájok egy cseppet sem tartják értékes területnek a partot. Olyannyira nem, hogy a parttól majd' 100 méterre kezdődnek az amúgy beach-nek címkézett üzletsorok, míg a parti szakasz gazzal benőtt, és kerítéssel jól leválasztott rész csupán.
Van ugyan egy terület, ahol látványos fejlesztés zajlik, egy év múlva itt olyasmik lesznek, mint kikövezett sétálórész, meg kávézók, de mindez úgy tűnik, hogy csak amolyan nyugatmajmolás. Ha szükségét érezték volna az effajta élvezetekre, már réges régen lenne itt is ilyesmi.
Küzdöttünk egy darabig, hogy a poros vurstlin kívül találjunk leülni, kicsit hullámokat nézni-alkalmas szakaszt, de végül feladtuk. A város határában viszont belebotlottunk egy parkba, ahol rajtunk kívül senki sem volt, ellenben gyönyörűen rendbentartott, padokkal, és négy, körülkerített teniszpályával felszerelt, két játszóval ellátott paradicsomba csöppentünk.
Áron, csatlakozva a testvéreihez önállóan jött-ment, csúszdázott, rohangált. Danival ültünk egy padon, és semmittettünk... Mennyei. :) Aztán meguzsonnáztunk, hozott anyagból, nagyon jóízűen, és épp a nagyobb zivatar előtt ültünk vissza a kocsiba, és indultunk haza.
Melaka tartogat még rengeteg látnivalót, én pedig igazán szeretem a város hangulatát, így most legalább tudjuk, hogy Port D. nem ér meg mégegy látogatást, ellenben Melakával...
Képek a márciusi albumban fenn vannak már.