Történetek a crocsról meg a cusomer service-ről... avagy novella a fogyasztóvédelemről Malajziában

A legpraktikusabb viselet ezen a vidéken a crocs.

Hiszen nem izzad bele a láb, nagyon könnyű, esőben is kitűnő, vizezni is lehet benne... és még sorolhatnám. Egy kezemen meg tudom számolni azokat az alkalmakat, amikor egyéb lábbeli volt a gyerekeken, akkor is csak ezért, mert vagy hűvösebbe mentünk, vagy ők akartak flancolni a bőrszandállal. :)

Áron első igazi cipője is ilyen volt, egy négyes méretű, ami nagyjából 19esnek felel meg odahaza, bár ő többnyire akkortájt még mezítláb járt, mint ahogy még mindig ez a jellemzőbb. (ebben szerepe van angélának is, aki úgy engedett el bennünket, hogy másfél éves koráig ne is legyen rajta cipő... így is látom, hogy kell majd a gyógy...) Ezt aztán nagyon hamar ki is nőtte, december közepén a mamám vett neki karácsonyra egy újat, egy olyat, aminek az elején egy kis cápa van. Vidám, és színes is, mégis fiús... nagyon örültem neki, Áron is lelkesedett volna, ha tudja, miért is. :) Viszont nagyon hamar megtanulta, hogy az az ő cipője... minthogy nem is volt neki másik, nem volt nehéz a dolga. :)

Csakhogy a cápa ragasztva van. Rendeltetés szerű használat mellett is megvan ennek a hátulütője, idővel a ragacs elengedett. Előbb az egyikről jött le teljesen, majd a másikról is. Én meg bosszankodtam, hiszen alig hordta három hónapot. A fiúk csak mosolyogtak rajtam, de nekem nem tetszett a dolog. A számla természetesen magyarországon anyukámnál, már ha ez számított volna bármit is az eddigiekben, itt ugyanis olyan a rendszer, mint odahaza úgy a kilencvenes évek elején, a nagyobb áruházakban adnak számlát, de sokszor azt sem tudni, pontosan mi van rajta..., a kisebb helyeken pedig nincs számlaadás.

Hiába mosolyogtak, először a legközelebbi üzletbe mentem egyáltalán megkérdezni, hogy mit gondolnak a további ügymenetről. Kedvesen felajánlották, hogy megragasztják... Nem nagyon értették, hogy miért gondolom, hogy ezt ki kellene cserélni.

Idő közben megérkezett a számla is, és egy délutáni program keretében elrándultunk oda, ahol anno az üzlet köttetett. Az első eladó nagy szemeket meresztett, de felfogta, mit szeretnénk, aztán az akkor ügyeletes boltvezető, egy nagyon fiatal kisasszony az ázsiaiakra amúgy nem jellemző módon, de szinte vérig sértődött, hogy mit képzelek...:

1. már nincs ez a modell. 2. nincs garancia... csak 15 nap és csak vadi új cipőkre.

Kicsit felbosszantott a hozzáállás... vagyis nem kicsit, hanem nagyon, pláne, miután egy tizest adott az egyik alkalmazottnak, hogy szaladjon el és vegyen egy pillanatragasztót... ezt gondolta ugyanis megoldásnak, házi javítás... de mert áron kinőtte a cápást, vettem neki egy cipőt, a selejtet meg visszakértem.

Másnap írtam egy levelet a maláj crocs honlapján található ügyfélszolgálatnak. A levélben megemlítettem, hogy mindezt továbbítottam az usa anyavállalatnak is... Pár óra múlva érkezett a válasz, azzal, hogy egyfelől nagyon sajnálják, másfelől pedig vigyem a számlát, és vásároljam le a korábbi értékét valami olyanra, ami jó lesz Áronnak.

Nem mondom, hogy ezt vártam, de mondjuk csendben úgy gondoltam, hogy egy crocs mégsem engedheti meg magának, hogy bárhol a világon így működjön. A sztori befejezéseként...

10 nappal a levélváltás után sikerült eljutnom a boltba, ahol már tudták, miről van szó, és bár apróság, de a számla, amit a mamám küldött nem erről a cipőről készült (odahaza ebben a pillanatban küldek volna melegebb éghajlatra...)(mégiscsak van egy számítógépes nyilvántartás, mert egy pillanat alatt visszakeresték a jót...), az eladó hozzáállása nemhogy segítőkész, de maximálisan megértő, türelmes, és kooperatív is volt. Végül az egy cipőből lett két pár, egy Áronnak, egy Mikoltnak, a cápást pedig eltették.

Ami számomra ebben az egészben teljesen hihetetlen, az az, amekkora szakadék van aközött, ami a lánc alján, vagyis a boltban zajlik, és aközött, ahogyan a hightech, valódi customer service működik. Döbbenetes, hogy ha nem írok levelet, akkor simán el kellett volna fogadnom, hogy itt semmi nem véd engem, a vásárlót. Így jártam... volna. Így meg ugyanazok, felsőbb utasításra a megszokott kedves arccal szolgáltak ki, pedig nem is volt hibátlan az akcióm... Welcome to Asia.