Jumat, 11 November 2011

Lelle pocok a 28. héten

Nagyon vártam a mai napot. Igazából hónapok óta készülök rá, hogy lássam az arcát, hogy elolvadjak azon, hogy aki éjjel nappal mocorog odabenn, az egy negyedik, és bár ugyanabból a csomagból való, mégis éppen annyira más, mint amennyire a többiek különböznek egymástól.
És mégsem tudom elképzelni. Még most sem, amikor már nem csak egy hullámzás, hanem egy tökéletes, gyönyörű kép is.
És bár tudom, egyikük sem olyan volt, amikor megszületett, mint azon a sárga képen, nekem fontos, hogy mielőtt kibújnak, láthassam őket. Mert ezzel elkezdődik valami misztérium, a kötődésé, az érzésé, hogy éppen ő az.
Lelle esetében pedig sokszorosan szükségem volt a bizonyosságra, hogy tudjam, mindene rendben van, hiszen minden lehetséges alkalommal nemet mondtunk a vizsgálatokra. Éreztem, hogy jól döntöttem akkor is, amikor nem kértem a választható macerálásokat, most mégis nagyon megnyugtató volt, hogy egy olyan orvos vizsgálja végig, akinek ez a szakmája. És csak annyit tudott mondani, hogy tökéletes.
Még sosem láttam ilyen profi felszerelést, fantasztikusan jó élmény volt. Az orvos minden apró szervet végignézett, miközben Lelle folyamatosan igyekezett kitérni. A sok mocorgás ellenére sikerült megmutatnia mindent, amit csak lehetett, és végül még azt is, hogy valóban kislány. :) Nagyon nagyon megnyugodtam, nagyon kellett ez a mai ajándék ahhoz, hogy elkezdhessek felkészülni az érkezésére.
Talán sosem vártam még ennyire, hogy újra szülessen egy kisbabánk, és még egyszer sem voltam benne annyira biztos, mint most, hogy ez a világon a legszebb közös alkotás. Vágyom rá, hogy a kezemben tarthassam, hogy a szemébe nézhessek, hogy Danival közösen megélhessük ezt a csodát.
Csak néztem ahogyan dolgozik a tökéletes kis sziv, és mint mindig, most is egészen felfoghatatlan volt, hogy ez belőlünk lett. Egész délután vártam, hogy újra láthassam, míg végül csak késő este jutott rá lehetőség. Azóta pedig csak nézem, miközben odabenn a kis buksi tulajdonosa folyamatosan jelzi, velünk van.
Mennyire szép ez, hogy lehet négyet is határtalanul szeretni...

Tidak ada komentar:

Posting Komentar