Majdnem karácsony...

Ez itteni időjárásnak kétségtelenül nagy előnye, hogy minimális ruhatárral végig lehet csinálni hosszú hónapokat is, és nem csak nekünk, hanem a gyerekeknek is. Áron amúgy sem szokott sokmindent hordani, de a lányoknál is egészen megváltoztak a ruhafelhasználási szokásaink. Ha egy póló egy kicsit kisebb... hát legfeljebb nem ér épp a popsijukig, de nem kell azonnal pótolni, mint ahogyan nem kell évszakonként egy komplett ruhatárat cserélnünk.

Mostanra kinőtték a cipőiket, vagyis a crocsaikat, az újakat már itt vettem. A lányok pedig nagyon ruhásak lettek, ebből volt kevés, így ebbe kellett egy kicsit befektetnem...

Az egyetlen gyerekünk, aki fejtörést okozott, az Lelle, hiszen az összes kisbabaruhát otthon hagytam, abban a hitben, hogy idén nyáron, ha hazamegyünk majd összeszedem őket, és elhozzuk. Másként alakult :) Végül volt még egy babakocsi is a sok kisruha mellé, aztán szépen gyűlt a listán a sor, hamár úgyis egy ekkora csomagot küldenek otthonról, akkor abban legyen benne minden, ami kimaradt, elfogyott és innen nem tudom pótolni.

Hosszas előkészítő munka után, ami valamikor decemberben kezdődött, végül nagyjából két hete útnak is indult enm is egy, hanem két nagy doboz. Hogy mennyibe került, le sem merem írni, hogy mennyire izgult mindenki, hogy ide is érjenek épségben, mondanom sem kell. Az előzetes információkkal ellentétben, amik nagyjából két hónapnyi utazást jósoltak, tegnap délben csörgött a kaputelefonunk, a guardhouseból hívtak, hogy egy óra múlva jönne egy futár...

Pár perc múlva csengettek, egy lihegő fiatalember állt az ajtóban, két akkora dobozzal, hogy az előtérbe alig fért be velük. Megérkezett hát, amire úgy vártam. :)

Épp alváshoz készültünk, de végül a gyerekek sem bírták kivárni a délutánt, így aztán nekiveselkedtünk, és kipakoltuk ami a dobozokban volt. :) Jött a sok kisruha mellett gyógyszer, csipkebogyó tea, könyv is, a játékok közül Hanna azonnal kinyitotta a gyöngyös kirakót, a többit eltettem ínségesebb időkre.

A hatalmas rendetlenség estére konszolidálódott, a babakocsit pedig Peti Hanna hathatós segítségével hamar össze is szerelte. Az összes gyerek kipróbálta, tologatták, beleültek, alig lehetett őket rábeszélni, hogy ne azonnal akarjanak világgá menni vele. Délután én is aludtam velük, nehezen ment, hogy becsukjam a szemem, olyan izgatott voltam, mint egy kisgyerek karácsonykor.

Az első adag kisruha már tiszta. :) Olyan jó látni őket, mindegyiknek története van, hiszen a zöme még Hannáé volt, aztán hordta Mikolt és Blanka is. Teregetés közben olvadoztam, hogy jajj milyen régen voltak ekkorák, meg milyen negyon édesek voltak... és hogy jajj milyen csöpp lesz Lellénk is... dolgoznak a hormonok, de ez így van rendjén. :)

Mari, Pali, Mama, nagyon szépen köszönjük a sok rohangálást, intézkedést, cipekedést... :):)