Hétköznapi apróságok: közlekedés

Dani minden reggel fél kilenc felé indul munkába. Ilyenkor a gyerekek még alszanak, kivéve, ha ovi van, mert akkor Dani kelti őket nyolc óra felé. Mióta az egyre gömbölyödő pocakom némi mozgáskorlátozottságot is okoz, és mert itt tényleg nincs senki, akire számítani lehet, mostanában itthon hagyja a kocsit, és taxival megy. Márha van taxi...

Aki 1. hajlandó eljönni idáig (sokak szerint ez a világ vége, mi lett volna, ha végül mégis Gita Bayura költözünk, ami tényleg az...), 2. meg is jelenik. Mert a kettő nem ugyanaz.

Van három "embere" Daninak, egy maláj, aki folyamatosan beszél magában, általában befelé arról, hogy milyen messze van ez neki, visszafelé meg arról, hogy milyen rossz, hogy üresen fog visszamenni a városba... :) De ő a legmegbízhatóbb. Aztán van egy kínai, aki este 11kor még felveszi a telefonját, ha fuvarra számít, de sokszor ő is busy reggelente, ráadásul ma balesetezett is. mmm... És van az indiai Jack, akinek elképesztő beszélőkéje van, sztorizik egész úton, no ő a leglinkebb, volt már olyan eset is, hogy meg sem jelent a megbeszélt időpontban. Viszont volt olyan, is, hogy Dani itthon hagyta a kocsikulcsot, és Jack hozta vissza nekem ide, házhoz, mert neki alapvetően aranyból van a szíve és teljesen megbízható ilyen ügyekben... no ez is egy kis apróság, majd később bővebben...

Szóval reggelente vagy eljön az, aki megígérte előző este, vagy nem. Ha nem, akkor Dani felhívja a rendes taxitársaságot, akik azt ígérik, tíz percen belül visszahívják. És vagy igen, vagy nem, ha nem, akkor Dani újra telefonál, és vagy azt a választ kapja, hogy itt áll a csóka a ház előtt, vagy azt, hogy nincs szabad taxi. De hogy van az, hogy reggel fél kilenckor nincs szabad taxi? Ebben a városban az az ember érzése, hogy a tömegközlekedést kiváltja a sok taxis, hiszen nagyon korlátozott számú a buszvonal, és a kötött pályás sem ér el mindenhova, a belsőbb részeken persze remek, de itt kintebb nem megoldás. Egy alkalommal véletlenül egy másik háztömbből vett fel valakit a taxi, akit Dani rendelt, és elég rossz érzés volt kiszállítatni a kiskosztümös hölgyet, aki más irányba ment vesztére, mert így ő nem jutott időben a munkahelyére, mert ez volt az utolsó ember, aki kijött idáig. Fura...

Hamár közlekedés. Soha életemben nem láttam annyi U-turn-t, mint itt. Nem ismerik az átvezető utakat, nincs felüljáró. Ha éppenséggel az út túloldalán lenne dolga az embernek, sokszor elég hosszan kell az ellenkező irányban haladnia, mire belebotlik egy visszafordulóba, ahol esélye van rákanyarodni a jó irányra. Ebből kifolyólag, vagyis a forgalomvezetés nagyon felszínesen végiggondolt és kivitelezett voltának köszönhetően ha egyszer elrontod, vége. Nincs alternatív útvonal, nincsenek egérutak. Sokszor belekerültünk már olyan helyzetekbe, hogy korrigálni negyed órákba telt, mert nem volt hogy...

Amúgy pedig a nagy dugókról. Híres KL erről, vagyis hogy folyamatos és rettenetes a forgalom. Szerintem ez nem igaz. Vannak rosszabb időszakok, de még a legrosszabb sem hasonlítható mondjuk egy körúti csúcshoz. Itt ha tömeg is van, az folyamatosan halad. Emiatt nekem ez sokkal kevésbé idegőrlő, mint a fék, egyes, kuplung kettes, fék egyes... lehet, hogy az automata váltó is teszi, de tényleg az az érzésem, hogy hömpölyög a tömeg, a maga lassú módján.

A motor alternatíva lehet, sok helyen külön motoros sáv is van, ami teljesen független az uatóúttól, vagyis szép bokorsított elválasztó mögött, aszfaltozott, kétsávos út vezeti a motorosokat az autóúttal párhuzamosan. Ha ilyen van, akkor a motorosnak tilos az autók közé keveredni. Ha nincs, akkor halálmegvető bátorsággal és gyorsasággal közlekednek, a visszapillantót nem használják, mindenkinek amúgy is a fejében van, hogy bármikor kivághat elé egy. A legszebb látvány a védőfelszerelésük, a bukósisak mellett a fordítva felvett dzsekik lobogása. Valamiért ez a nemzeti motorosszerkó, praktikus, olcsó, és nyilván mindig kéznél van. Szeretem még a nagy utak mentén a motoroskiállókat, ezek kis fedett nagyjából 6x4 méter alapterületű cölöpökön álló építmények, nagyobb esők esetére.

Peti biciklivel közlekedik. Pedig ez nem bevett itt, Petin kívül Rory az egyetlen, akit ismerek és bringázik. (jójó, nincs is ezer ismerősöm itt..., de az utakon nem nagyon látni biciklistákat) Egyfelől nincsenek kialakítva az utak nekik, másrészt pedig a soksávos rendszer nem is nagyon engedi, hogy városszerte kerekezzenek. Autópályán pedig elég veszélyes is volna. Szerencsére Peti 25 perc alatt beér a munkahelyére, a kertek alatt pedig nincs vészes forgalom.

És visszatérve Jackre, meg az apróságra. Dani próbálta elintézni, hogy egy futár idehozza a kulcsot, de ilyen nincs. Illetve olyan nincs, aki odamegy, majd idejön. Körbejárnak, összeszedik a motyót, majd egyszercsak kiszállítják. Így maradt a taxisunk, akinek nap közben kevesebb a dolga, mint reggel, vagy este a csúcsidőben, és örömmel jött is. Hogy mennyiért... no azt nem tudom.

És végül, hogy mivel is közlekedünk... Egy autónk van még mindig, sokszor okoz nehézséget, otthon is megszoktuk, hogy van kettő, itt is elkélne, bár azt hiszem elég jól megoldjuk így is, bár könnyen beszélek, mostanában nekem van többször... Szóval volt egy csomó dilemmánk, a négy gyerek pedig nagy autót kíván, de itt olyan speciális a hétszemélyes autó, hogy a legtöbben sokszor már eleve három sor van, vagyis nem bővíthető. Alapból hatalmas kívülről, de belül mégsem az igazi. A miénk egy nissan serena, ami egészen addig tökéletes lesz, míg Lelle meg nem születik, vagy Peti el nem hagy bennünket. Ugyanis a középső üléssor két nagy fotelből áll, közte egy kis átjáró hátra, a hátsó sorban pedig szintén két teljes értékű ülés, és mondjuk még egy fél. Ha a lányok hátul ülnek, akkor én már csak nehézkesen tudom bepréselni magam közéjük. (majd ha újra 60 kiló körül leszek meglátjuk, változik-e a helyzet :) így hetvenen picit túl nem kényelmes)

Viszont árban nagyon nagy az ugrás a következő kategóriáig, ami amúgy Dani szíve vágya volna. Jellemzően egy kereskedő azt kérdezte erről az autóról, hogy iskolabusznak kellene-e. :):) 11 személyes, négy sor üléssel, de ha csak hármat használunk, akkor akkora a csomagtere, hogy kényelmesen elfér benne a babakocsiparkunk. Egyébként egy kétgyerekes családnak van egy ilyen autója itt az udvarban, nem is olyan sokkal nagyobb, mint ez a mostani, ami nekem egyébként is kisbusz méretűnek tűnik már.