Hazajöttünk

Mert esett az eső, és hideg is lett, de nagyon, és mert úgy éreztük, talán ha pihenni nem is sokat, de látni eleget láttunk egyelőre, és majd ha Mikolt kicsit nagyobb lesz, és a nap is kisüt, és úgy is marad, visszajövünk még...
Dani interpretálásában Mikolt születése óta ez a pár nap volt a legkeményebb :):) Úgy kell nekünk, illetve ha valakinek, akinek ekkora gyerekei vannak az ősz rohambeálltakor kerül zabszem a fenekébe, hát ne csodálkozzon, hogy nem tudja az egész házát összepakolni patikussal, közérttel, és nagyszülőkkel együtt. Ez utóbbiak mentették meg életünket, amiért itt és most is nagyon nagy köszönet! :) Persze Petit sem hagynám ki a körből, mert nem elég, hogy Hannával türelmes, Mikolttal finom volt, ilyen képeket csinált...

Többek között...
Különben pedig gyönyörű kirándulás volt, minden ellenére, és magunkat ismerve legközelebb is elindulnánk, bááár egy kicsit többet készülnék rá, és másik hónapot választanék...

Apamentes félnapjaink

Azért reggel még velünk van, meg este is, közben pedig dolgozik. Mi meg emlegetjük, hogy majd ette jön.
És mivel Hannának reggel az az első, hogy felmászik a foteljébe, onnan kikukucskál sóvárogva a játszóra, és megállás nélkül mondja, túsz, vagyis csúszda... Hiába a meleg, meg hogy mire összeszedjük magunkat, már nagyjából senki sincs lenn, menni kell. Dani nélkül két kézzel is kevesebb van, így vagy babakocsizunk, vagy zsebezünk. Ez utóbbi a fájós derekam miatt nem a legideálisabb, bár Mimi ezt szereti a legjobban. Ha beteszem, már alszik is. Ma babakocsiztunk próbaképpen (hátha ebben is ugyanolyan jól alszik, mint a zsebben...), és mert elég merésznek éreztem magam, motorral indultunk el.
Hanna egy tündér volt, az úttesten körülnézve ment át, boldogan elhomokozott azokkal is, akik irigyek voltak, (ma jutott ilyenből bőven...) ivott, evett, és amikor indulni készültünk, készségesen és hiánytalanul összepakolta a dolgait. Én meg gyönyörködtam, hol az alvó piciben, hol az ijesztően csajos kicsiben.

Hazafelé Hanna a babakocsi elejére ült fel, kapaszkodott, de leért a lába, és beakadt a kerekekbe, ami kicsit fel is sértette. Remélem hamarosan megérkezik a jókisbabakocsink. Volt sírás, de itthon megvígasztalódott, pláne, hogy a nagypapa is eljött hozzánk, akivel gyurmázni, legózni, enni, és bármit csinálni igazi jó móka. :)

Újabb testvéres...

Mert nem bírom ki úgysem, hogy ne nézegessem Hannát ekkorkának.
Vannak pillanatok, amikor nagyon nagy a hasonlóság, és persze máskor igazán különbözőek. Nekem hasonlítanak... még mindig. :)

Gyerekekkel, meg anélkül

Daninak a héten kétség kívül remek ötletei vannak. Nohiszen, ő inkább van kint a világban, mint én...
Ma pl. azt találta ki,(kis segítséggel ugyan, de ez elhanyagolható) hogy menjünk a Millenárisba, mert gyerekprogramok vannak. Kézműveskedés, van játszó is, és különben is régen voltunk. Összeszedtük magunkat, de sajnos már így is a nagy melegbe értünk ki, de ez egyik gyermeket sem zavarta különösebben. Mikolt a babakocsiban békésen szundikált, Hanna pedig elsőként a tavacskát célozta meg. Új, vagy lehet hogy csak nekünk, hogy a parton van egy kis dobogó, ahova telepítettek egy haleledeladagoló automatát, 50 ftért lehet egy adagot szerezni. Hanna iszonyú lelkesen dobálta befelé az ennivalót, a halak pedig ettől voltak nagyon lelkesek.
Aztán a nagyszínpadon egy Szalóki Ági koncertet volt szerencsénk végigmulatni, Hanna a tőle nem megszokott formáját hozta, nagyon óvatosan merészkedett le a táncolók közé, pedig nem is ő volt a legkisebb. Azért egy idő után felengedett, de még mindig mosoly nélkül táncolgatott nagyobbacska lányokkal. Onnan gondolom, hogy ennek ellenére nagyon nagy élmény volt ez neki, hogy a délutáni alvás előtt többször elmesélte, hogy táncolt, tapsolt, a néni pedig énelekelt. Ezt írásban nehéz visszaadni, de nagyon édes, valahogy így néz ez ki. Fej ingat jobbra ballra, (ez a táncoltam) közben mondja is, Hanna. Tapsol, közben mondja néni, majd lalázik. :):) Végülis teljesen jól értelmezhető... :)

A nagy tánc és énekmulatság közepette Mimóci így vonódott be a forgatagba. :)

Délután aztán Hannát nagymamának adtuk, aki visszavitte halakat etetni, mi pedig kivettünk egy dvdt, és megnéztük, miközben én szoptattam, fejtem, Dani büfiztetett, szóval jól mulattunk, de tényleg. :) Vacsora időben mentünk Hannáért, aki nagy szemekkel újságolta, ja és széttárt kezekkel, hogy neeeem... Azaz, elfogyott a haleledel, hiába dobtak bele pénzt, azt meg elnyelte :( Megígértük neki mindannyian, hogy nemsokára újra próbálkozunk.

Szétszóródtunk

1. Dani dolgozni ment
2. Hanna a nagypapához, nagymamához, Petihez
3. Mikolt és én itthon maradtunk
Az éjjel immár másodszor 10kor kezdődött, ez már nagyon régen fordult elő utoljára. Jó lenne az elalvás időpontját még egy fél órával előrébb hozni, Mikolt kedvéért is, mert 1 nagyon nehéz lenne külön külön fürdetni őket, 2 mindenkinek jobb volna ha kicsit előbb elaludnának. Így is 8kor kelünk...

Mikolt kényeztet engem, ma először negyed 4kor kért cicit, pedig 9kor evett utoljára. Hanna valamikor 3 körül érkezett, de azzal a lendülettel vittem is vissza a helyére. Nem ellenkezett, sőt, mikor Mimóka jelezte, mostmár enne, megbeszéltem Hannával, mi a helyzet, és átküldtem magam helyett Danit. Aludtak... :)
Reggel Pepe, vagyis Peti jött Hannuért, játszóztak, majd odaát ebédeltek, végül Palival sziesztáztak. Most fordult elő Hanna életében először, hogy máshol mással aludt el délután. Az estét meg sem merem kockáztatni, de ez a délutáni a várakozásoknak megfelelően sikerült. Pali hihetetlen türelmének köszönhetően bár fél kettőkor már lehetett volna aludni, Hanna fél háromkor az angol nyelvű állatos mesénél dőlt ki, és háromnegyed négyig aludt is. Kicsit féltem ettől a próbálkozástól, de jól sikerült. Remélem Palinak is maradt némi energiája... Nekem ez nagyon nagy dolog!!!
Dani már négykor ott volt vele, mi pedig Mikolttal 5re értünk át. Miután Mikolt evett, és elaludt, Hannával kettesben dmezni mentünk. A kis kocsit tolta, és pakolta bele azokat a holmikat, amit mutattam neki. Irtó drága volt, ahogyan nagyon komolyan vette a feladatot, a pénztárnál felpakolta a dolgokat a szalagra, amit épphogy felért. Nagyon jó volt kettesben lenni vele, pláne így, hogy kitaláltuk a módját annak, ahogy ő is szereti a bevásárlást. Ennek ára egy matricás készlet, egy bubifújó, meg egy üveg ájsztí. :)
Este volt csak kis hiszti, de fürdésnél már teljesen rendben ment minden, és a szivacson 10kor újra alvás volt már!

Ketten, itthon...

Amikor kitaláltuk, hogy Hanna töltsön egy teljes napot a nagyszülőknél, Dani azt kérdezte, nem fogok-e unatkozni. Unatkozni nem szoktam, inkább csak hiányzott Hanna.
Viszont kaptam majdnem egy teljes napot Mikolttal kettesben, és ilyenünk még nem volt. Olyan jól esett csak rá figyelnem, jól esett a csend, hogy nem görcsölök úgy, mint az elsőnél, hogy rendet tudok tenni, és rend is marad több, mint 5 percig :) Hogy lehet csendben szoptatni, figyelni a picikémet, ahogyan néz, figyel, eszik, aztán elfárad, ahogy elalszik, ébred. Észrevenni apróságokat, tudni, mennyi pöttye van az arcán a tegnapi töltött paprika miatt, simogatni a pihehaját, és sóhajtozni azon, hogy milyen gyorsan nő, ő is, meg Hanna is.
Voltunk vásárolni, sokan megcsodálták :) voltunk Jutka nagymaminál, ő is a csodálók táborát növelte, de leginkább itthon voltunk.
És mégegy ok a mosolyra... kettővel kevesebb lett a szám a mérlegen :) Már értem azokat, akik aggodalmaskodnak a súlyuk miatt. Azért szem előtt tartom kedvenc Zsuzsi edzőnk kommentárját, miszerint a hat hetet érdemes kivárni, mielőtt az ember lyánya siránkozik az alakja, súlya, egyebek miatt... Naja... És a plötyiséggel mi lesz? És mikor? :)
Megörökítve, még egy foteles :)... Most itt tartok:

Ha nem lenne elég...

Szerintem még nem született olyan fantáziával megáldva senki, aki meg tudná jósolni az éjszakáink színes kálváriáit. Mondhatnám, hogy unalmas volna minden éjjel ugyanaz a standard, de nem igaz. Olyan jól esne, ha huzamosabb ideig lennének átalvós, hosszú, nyugis éjszakák, amikor csak oldalra fordulva, magamhoz nem is igazán térve szoptathatnék, és ennyi volna az összes megterhelés. De nem...
Nekem valamiért más jutott. Egyrészt éjjel is fejek, bár ez az időszak nem erre való, de ha nem tenném, valószínűleg tejben úszva, bedurrant cicikkel, nyögve ébrednék így is úgy is... Másrészt Hannánk. Az örök sláger. Pár napja a költözködést játszottuk több felvonásban és minden lehetséges verzióban a szivacs, ágy, nagyágy variációkra. Aztán ebből annyi maradt, hogy szivacs, viszont mama kell mellé. Akár éjjel többször is, így tegnap eljutotunk odáig, hogy kuporogva, néha átszökve Mikolthoz szoptatni, de Hanna mellett töltöttem az éjjel kb. 90%-át. Nem jó ez így... Senkinek.
Mint kiderült reggel, Hannának sem, mert az egész majdnem biztosan a szájában felhalmozódott aftatömeg miatt lehetett. Először csak a nyelvén vettem észre valami gyanúsat, aztán amikor belenéztem a szájába is... hát szegényemnek ez aztán fájhat rendesen... Tele van az egész szájacskája... Enni nem eszik persze, így éhes, fáradt is egyben. Nem is részletezem.
A doktornénink szerint, aki ma nem is rendelt, de fogadott bennünket (aranyba foglalnám a nevét!!!) vírus, ami magas lázzal is járhat. Ecsetelés, nurophen, fájdalomcsillapító érzéstelenítő szuszpenzió, sok C vitamin, fertőtlenítés, és Mikolttal minél kevesebb puszilkodás javallott. Mi mindent megteszünk, Hanna pedig hősiesen tűrte az első ecsetelő hadműveletet. És evett is egy pohár tejfölt... :)

Azért jó hírem is van :) megérkezett a babakocsink, amit Hanna rögtön ki is próbált. A csattok tetszenek ebben is a legjobban neki, minet ki meg be kellett nyitogatni, zárni.

Tripp Trapp

Amikor Dani eljött a munkahelyéről, többeket is búcsúztattak. Az egyik kollégnője kisbabát vár szeptemberre. Dani egyik érve a mehetnék mellett az volt, hogy Mikolt születésével, illetve a nagyszülők munkábaállásával nehezített lesz egy ideig a családi lét, így ő is gyesre jön. Vagy gyedre...
Hogy ezt valóban komolyan vették, a búcsúajándék nem egy parker toll, vagy egy bőrtáska, laptop, vagy más felnőtt holmi volt, hanem egy zseniális etetőszék. :) Stokke. Nemrégen hallottam erről a márkáról először, de így kipróbálva engem is teljesen meggyőzött. Merthogy összeszerelték. Első körben azt gondoltam, hogy majd Mikoltté lesz, de az nagyon messze van még, és mivel ez a szék állítható tetszőleges magasságba, Hanna pedig nyúlik, így lassan itt lett volna az ideje lecserélni az ő székét. Ezzel a megoldással viszont Mikoltté lesz a régebbi, (hacsak nem veszünk egy ilyet neki is...) Hanna pedig megkapja az újat.
Szóval egy kis legózás:
Majd a végeredmény :)

Vasárnapi szösszenetek

- Olimpiai bajnok a magyar férfi vízilabdacsapat! Fantasztikusak voltak!!!
Hannáról...
- Hanna altatásának sikeressége érdekében új módszert vetettünk be. Eddig ugye mellette feküdtem, amíg el nem aludt. Amíg így is hamar elaludt nem bántam, de napok óta legalább hármnegyed órát is eltart, mire valamennyire ellazul. Én pedig egyre inkább feszült voltam attól, hogy nem marad semmire sem idő már, pedig ezek a fél-háromnegyed órák lennének hivatottak bármiféle felnőttprogramra, mondjuk megbeszélni ezt azt...
Nos az új módi... Egy darabig bent vagyok, aztán megbeszéljük Hannával, hogy a mama megy és teszi a dolgát, és ha elaludt Hanna, bejön, és megnézi, megpuszilgatja, betakargatja. Az eredmény. Tegnap este háromszor jött utánam, viszont miután én kijöttem, ő várt vagy 10 percet. Elaludni így is majdnem éjfélkor sikerült, de átaludta az éjszakát... Dani reggel nyolckor felkeltette, meglátjuk, mi lesz ebből ma este...
- Hanna megismeri a H betűt, mutatja, és mondja, Hanna. Egy füzeten mutattam meg neki, amire Hana volt írva. Azóta a hippes bébiételes üvegen is felismeri, és mutatja. :) Előbb fog olvasni, mint beszélni? :)
- Tartozom Hanna kedvenc könyveinek listájával... az egyik kedvenc a böngésző sorozat, amiből a tavaszi forog most előszeretettel. Az egyik oldalon egy játékbolt is látható, ebben pedig egy ugráló csacsi. Hanna, mióta felfedezte, meséli: Hanna szeretne csiribirire menni, és az ugrálócsacsival játszani. A hozzá tartozó törzsi tánc pedig emígyen néz ki:
1. Könyv levesz, fellapoz.
2. Megfelelő oldalon csacsi megkeres.
3. Mutatóujjal rábök, mondja tatta.
4. Kéz felemel, tenyér kinyit, hosszú neeem.
5. Ajtó felé fájdalmas arckifejezéssel, nyafogva ismételgeti Haaaannnna.
6. Változatlan fájdalommal: Hét (vagyis egy hét múlva tudunk csak csiribirire menni...)

Mikoltról:
- Este kilenc és tíz között leteszem, éjjel egyszer, vagy kétszer eszik, és reggel kilencig alszik... Ugye ez így is marad? Vagyis ha lesznek kevesebb szopival tarkított, de ilyen hosszú éjjeleink, annak csak örülni fogok...
- Tartja a fejét. Nem tudom pontosan, hogy mikor lenne itt az ideje, hogy ilyen hosszan, meg ilyen magasra, de nekem úúúgy tetszik :):)

Vasárnap képekben

Ilyen napunk volt :)
Simogatós...

Figyelős, kenegetős...

Papável kokettálós...

Trónfoglalós...

Mosolygós...

Hogy lehet?

Nem tudom megfogadni, hogy erről a témáról nem írok többet :) Mert olyan változatos :):) Az alvás mááár megint...
Történt ma este, hogy kicsit később értünk haza, mint szoktunk. Mikolt szopizott, aztán a kezemben ücsörgött, és bár az este nem tartozik a kedvelt napszakai közé, most nem volt hosszas sírdogálás, inkább csak néha kiabált egyet egyet. Letettem 10kor, és el is aludt.
Közben Hanna a nagykádban itatta a babáját maga helyett, kértem, ő ne igyon, inkább habot csináltam neki a fürdetőkrémmel, hátha szívesen szót fogad. Biztos, ami biztos, mindemellett kipróbáltam a neogranormon popsitörlőhöz (Mikolttal ezt használom, mert vékonyabb mint a huggies, és jó az illata) ajándékként kapott fürdősót, amiben levendula illóolaj is van. Ha a japánoknak bevált a fenyőillat a dolgozók serkentésére, hátha minket meg ellazít a levendula.
A délutáni majd három órás maratoni alvás miatt nem fűztem nagy reményeket az elalváshoz... Dani a szokásos rutin szerint törölt, szájat ápolt, vizet adott, aztán a szobájába vonult, és Tódort mesélt. Hanna mikor leért a popsija az ágyába, próbálkozott egyet hogy mégis inkább a szivacson óhajt elaludni, mire kértem, tegye le a fejét, mert még új huzatot kell tennem rá, majd kijöttem. Tettem vettem, közben hallgattam, ahogy Dani mesél, és csodálkoztam, hogy Hanna még nem jött utánam. 10 perc múlva mentem be hozzájuk, Hanna feje a párnáján, Dani mellette épp befejezte a mesét. Puszit adtunk a mozdulatlan, de nyitott szemű kisasszonynak, majd kijöttünk. Mindketten...
Fél 11 volt, és azóta is csend és béke van... Ki érti???

Gyógyulgatósan

A Hanna szájában randalírozó afták száma határozottan csökkent, már csak a nyelve hegyén lévő igazán csúnya... Az ecsetelés még mindig nem megy egyszerűen, bár tartja a fejét, de én is kiabálnék, ha úgy csípne, mint neki... Nurophent kap, ennek nem vagyok híve, de megijedtem... Néha van még 37 feletti mérés a hőjét illetőleg, de nem vészes, így megyünk vele játszóra, meg nagymamázni, mert itthon nem lehet tartani.
A játékokról akartam még írni. Egy ideje nem kapott újakat, és egy kicsit úgy éreztem, le vagyunk maradva készségfejlesztés terén. Mondjuk lehet hogy nem véletlen, hogy nem most jut eszembe a legkreatívabb játékok tömege...
Tegnapra már annyira megnőtt bennem az igény, hogy legyen végre valami korának megfelelő, hogy végül egy favonatot kapott sínekkel, amit Danival összeszereltek, és azt hiszem mind a ketten szívesen játszottak is vele. Még némi kiegészítő azért elkelne hozzá, de így is remek, főleg, hogy a vagonok másnessel kapcsolódnak egymáshoz. :)
Reggel...

Délután :)

Mikolt egyelőre a pihenőszéke kockás huzatának hosszas felfedezésével is beéri :) Olyan édes, ahogy kitartóan vizsgálja az éles kontrasztokat... :)

Ma először visszamosolygott rám!!! :) Szociális egyelőre, de akkor is... :):) Én elolvadtam.

Így utazunk mi

Most, hogy már lassan rutinos testvérbabakocsi tologató lettem, kiderült, hogy nem is olyan egyszerű ez, mint gondoltam. Nem az utak minősége okozza a legnagyobb fejtörést :) Pedig erről is lehetne mit írni.
Inkább az a helyzet, hogy Hannával ellentétben, aki pöttöm korában simán elaludt, ahogy kivittem a levegőre, és ha három órát toligáltam, akkor addig rezzenéstelenül feküdt a hátán!, Mikolt nem annyira lelkes a babakocsizástól. A hasán nem az igazi, (pedig ő inkább hasonfekvős) a hátán pedig semmiképpen sem lehet tartani pár percnél tovább. Elnézelődik, de aztán jelzi, hogy valamin változtassunk. Ha el is alszik, nyugtalan, sokszor megemeli a fejét, amitől a cumi persze kiesik, erre felébred, és kínlódik egy sort. Remélem ez változni fog idővel, és megszereti a sétákat... Mondjuk az is igaz, hogy Hanna már a hűvösben kezdte a tologatós pályafutását, és abban a pillanatban, ahogy hideg érte, becsukta szemét, száját.
Hanna pedig ugyan szeret ücsörögni, de jó sok érdekes mindenféle van út közben, amihez inkább két lábon, mint négy keréken érdemes közelíteni, úgyhogy gyakran kiszáll, nézelődik, kutat, felfedez, aztán ha elfárad, visszaül. Előtte az elmaradhatatlan csattmatatás, amihez meg is kell állnom, erre Mimó többnyire magához tér...
Szóval egy szimlpa 10 perces út legalább 30 percesre duzzad mostanában. Viszont a kocsival maximálisan boldog vagyok. :) A többi csak ráadás.

Kisvasút, János hegy, Erzsébet kilátó

A vonatrajongás szakadatlan. Így aztán ma délután barátokkal kiegészülve is megejtettük a lassan hetenként aktuális vonatozást. Az utolsó kisvasúttal egészen a János hegyig utaztunk, ez vagy 10 perc normális esetben, vagyis, amikor a vasút megáll a Vadaspark megállónál is, most sztem 7 perc alatt voltunk fenn. Hanna integetett az elhaladó vonatnak, ezúttal sírás nélkül megúsztuk a búcsút.
Mikolt zsebben, Hanna Dani hátán sétált, a felnőttek pedig beszélgettek, jó levegőt szívtak, és gyönyörködtek a természet csodáiban. Libegőztünk volna, ha 5kor nem megy el a utolsó, de így a sötétedésig fennmaradó egy órában felsétáltunk az Erzsébet kilátóba. Út közben találkoztunk ismerősökkel. Először csak a kutyájukkal, akinek Hanna hangosan örült, aztán a gazdákkal is. Kölcsönösen megcsodáltuk egymás gyönyörű gyerekeit, aztán ki-ki ment tovább.

A kilátó nekem mindig nagy élmény, csodaszépen felújították, még gyerekkoromból emlékszem a romos, lehangoló látványra... Hanna is élévezte a sok lépcsőt, és a remek kilátást, az erős szél ellenére. A nagy lukakon keresztül az ő magasságában is pazar volt a látvány, Hanna kommentálta is: Hazs, nagy... :)

Lefelé az erdőn keresztül jöttünk sétával, Hanna is kiszállt a hátiból, és nagyon vagányan rohangált a lejtőn lefelé. Csak mi nem örültünk neki olyan nagyon... bár az elesést megúszta a kis ügyes :) Mikolt egész úton a zsebben aludt, amikor az autónál megálltunk háromnegyed nyolckor, akkor kezdett el mocorogni, teljesen jogosan, cicit keresve.

Gombszemű

Tegnap újabb megerősítést kaptam arra vonatkozóan, hogy Hanna és Mikolt hasonlítanak. Aztán ma elkészült ez a kép... :)
Most, hogy már sokkal gyakrabban van nyitva ez a két bogárszem, látom, hogy az én gyerekem is Mikolt :) Dani ma fürdetés közben azt találta mondani:
- Szeretem, hogy különböző színűek ezek a nagy szemek. Azt se bánnám, ha így maradna :)
Én sem.
(ha ráklikkel kinagyítod a képet, látszik a színkülönbség :):))

Hanna a tolmács

Két napja Hanna mindent utánunk mond, és kitartóan gyakorolja a már ismert szavakat. A legújabbak: Más (másik), kus (kutyus), nemis.
Tegnap este Dani mesélt neki, közben Hanna a szivacson bandázott. A mese végeztével persze az egész seregletet, amit elébb lehordatott az ágyából, visszavitetett velünk... (a sereglet: három cumi, két párna, amiből egy a Mama-é, egy nagy kutya, két nyúl, és egy takaró...) Lényeg. Dani ül a fejénél, én meg fekszem mellette. Hanna hasal, és nagy szemekkel figyeli Danit, aki Tódorról mesél.
Hanna, hogy biztos legyen, hogy én is követem a mesét, minden negyedik szó elejét akkurátusan megismételt úgy, hogy az arcával majdnem belefúródott az enyémbe. Szó kimond, fej visszafordít apa felé. És ez így ment, míg el nem nevettem magam. :)

Elől ül a...

Mozgalmas pár nap van mögöttünk, ma végre eljutottunk a Vasúttörténeti parkba. Régóta tervezzük, de mivel kicsit hosszú az út odáig, eddig mindig elhalasztottuk a kirándulást. Most viszont volt jó alkalom, jó társaság, és jó idő is, így aztán reggel jó korán keltünk, gyorsan összepakoltunk, és 10kor már a pénztárnál álltunk sorba.

A gyerekek nagyon élvezték a sok mozdonyt, a játszóteret, és a leginkább a kerti vasutat, amire nekünk anyukáknak is fel kellett ülnünk. Így legalább legálisan élvezhettük azt, ami kimaradt a gyerekkorunkból... :)

Mikolt majdnem végig a zsebben aludt, csak dél körül ébredt, őt ott a parkban etettem, mi pedig egy kiadós ebéddel zártuk a program közös részét. Hanna és Sára egész végig nagyon édesek voltak együtt, aztán amint a lakásba szorultak hulla fáradtan, előkerült a kimivelmikor játszhat konfliktus, de egyre jobban kezelik már maguktól is. Remélem azért hamarosan túljutnak majd ezen a korszakon is, mert amúgy kényszerbarátság ide vagy oda, úgy tűnik, csípik egymást.

Kiképz(őd)és

Vagyis a testvéri szeretet...
Ma reggel Mikolt a játszószőnyegén feküdt, amit hamarosan megunt, és hangos sírás formájában adta tudtunkra, hogy itt az ideje valamin változtatni.
Hanna kiszaladt a szobájába, majd egy cumival érkezett, amit megpróbált Mikolt szájába tenni. Elsőre nem, de sokadjára sikerült is neki, amit nagy boldogsággal vett tudomásul, ráadásul a pici ettől hirtelen meg is nyugodott.

Hogy ne unatkozzon, Hanna egy csörgővel igyekezett szórakoztatni, előbb a fejét ütögette vele, (hogy biztosan észrevegye...), erre Mikolt persze sírni kezdett. Cumi újra be, csend... Újabb próbálkozás, ezúttal a szeme előtt. Mikolt áhítattal nézte, lehet hogy a malacot, de az is, hogy Hannát. Pár napja egyre többet figyel, Hannát láthatóan nagyon szereti. :)

Sikere örömére Hanna jól meg is szeretgette, megpróbálta ölbe venni..., na ekkor avatkoztunk közbe :)

Cím nélkül

Kicsit kimerültem. Legalábbis a szervezetem erre hívta fel a figyelmemet. Történt ugyanis tegnap, hogy délután egyedül maradtunk a gyerekekkel, (Daninak néha dolgoznia is kell...) én pedig vagánykodtam.
Vagyis felpakoltam minden szükségeset, (húsz perc..) aztán magunkat az autóba, és átkerekeztünk Hűvösvölgybe, olyan fontos dolgokért, mint a Nyári böngésző Hannának, illetve popsitörlő Mikoltnak. A dm-ben már nem esett jól a rajtam szuszókáló kiskinccsel hajolgatni, és a bal mellemet is éreztem. (Hannánál megtapasztalhattam a mellgyulladás minden szépségét) Amikor végül felvettük Danit is, már nem nagyon tudtam a lábamon megállni, estére hőemelkedésem lett, hidegrázással, minden tagom fájt... Így altattam Hannát, aki nem igazán vette, hogy ma kivételesen gyorsan, és csendesen kellene egymagában elaludnia. Azért kisebb harc után kicsivel 10 után kiengedett magától.

Mikoltot hirtelen felindulásból megetettem fél 11kor, így először majdnem fél négy volt, mikor jelentkezett. Én pedig 11től aludhattam. Hanna négykor felsírt a szobájában, de nem jött át, ilyen még sosem volt. Kb. két perc alatt vígasztaltam meg, aztán aludtunk tovább... Reggelre már csak a gyengeség maradt, de azt hiszem, ma nem duhajkodok...
Picit az örömeimről is :)
Mikolt egyre többet mosolyog. Lásd fentebb :) Álmában, de ébren is. Sőt már vissza is mosolyog ránk. A fejét hihetetlen magasra emeli, és a vállát is meg tudja már tartani. Amikor kézben van, egy ideig nem is kell tartani, tartja magát...

Hanna legszívesebben Mikolt pihenőszékében ejtőzik, ki és becsattolgatja magát. Egyre többször elkéri Mikoltot is, hogy az ölébe vehesse, megpuszilgathassa. Csibész azért, mert ha megunja, simán ledobja az öléből, úgyhogy nagyon résen kell lennünk :):)

Áron

Hanna szerelmes...
Van egy kisfiú, épp egy évvel idősebb Hannánál, kedves, okos, szép, édes, Áronnak hívják, itt lakik nem messze, és a játszón gyakran találkoznak. A múltkor haza is kísért bennünket az anyukájával, út közben fogta Hanna kezét, kavicsoztak, rohangáltak, aztán egy kutyától jól megijedtek.
Azóta Hanna azon az útszakaszon bármikor képes ezerszer elmesélni, hogy mi történt Áronnal és vele.
Ma megint találkoztunk velük, és bár eleinte Áron nem igen vette észre Hanna közeledését, Hanna kitartóan mutatta őt a hintából, pedig nem volt közel... Aztán hazakísértük őket, (most mi, hogy Áron mamájának, aki ikreket vár ne kelljen a nagy pocakjával rohangálni a kisfia után) megint kézen fogva mentek, átvágtak a nagy nagy térig érő füves-gazos réten és Hanna természetesen be is szeretett volna menni Áronnal hozzájuk. Valahogyan sikerült lebeszélnem róla, de itthon is egyfolytában emlegette, és sírt utána...
Dani csak ennyit tett hozzá a jelenethez, amit Hanna ebéd közben sírva adott elő:
- Azt hittem, majd a kamaszkorára elég lesz felkészülnöm...
Hááát...

Bürokrácia

Majdnem két éve nincs útlevelünk. Ez egyben azt is jelenti, hogy az Eunál messzebbre ezidő alatt nem jutottunk, ide pedig épp elegendő volt a személyigazolvány is.
Magunkat ismerve ez az állapot inkább csak átmeneti, bár a Kuba tervem mindig csukott fülekre talál... nem is értem...
Namármost, hiába mennénk mi csak ide a szomszédba, ha van egy pöttöm a családban, akinek nincsen személyije, ergo, nem transzportábilis. És hamár az anyakönyvi kivonata elkészült, és átvehető, miért is ne csináltassunk neki rögtön útlevelet is, és hamár, akkor egy kalap alatt intézzük el a magunkét is.
Mi sem egyszerűbb, foglaljak időpontot az ügyfélkapun keresztül. De amilyen gyorsan, és flottul megy ez a központi okmányirodába, ami tőlünk igencsak távol van, olyan esélytelen a hozzánk sokkal közelebbi budaörsi, vagy neadj budakeszi okmányirodába. Budaörsön legkorábban szeptember végére tudtak volna időpontot adni. Budakeszin pedig sorszámhúzós a rendszer... Viszont kedvesek voltak telefonban, így felbátorodva Dani a ropogós anyakönyvi kivonattal délután 5 előtt besétált, és húzott is három sorszámot. (hatig dolgoznak hétfőnként...) Aztán hazajött értünk, és negyed hatkor már készen is voltunk. Mikolt útlevele 5 nap múlva már készen is lesz. :)
Ennyit az ügyfélkapuról...
És hogy hova megyünk legközelebb? :) Mondjuk ide :):)

Aktuális

Mi másról, mint az alvásról :)
Hanna tegnap este 10től ma reggel fél 9ig aludt a saját helyén!!! :) A változás csak annyi volt, hogy am nyitva hagytam a teraszajtót... Amikor átmasírozott végül a szemébe lógó haján kerszetül az első szava ez volt: Mimi :):)
Mimó persze legalább ötször szopizott, de mindannyiszor vissza is aludt, reggel fél hétig. Akkor fent volt egy órát, aztán elaludt újra.
És egy kicsit az evésről is :) Egyelőre napi szinten megduplázódik a tej mennyisége, 'hálisten... Fejek is, meg öltözöm, öltöztetek, mindenünk tiszta tejecske.

Hattyú

Hanna ma elképesztő szavakkal bombázott bennünket. Csak kapkodom a fejem, és ámulok, és bár a beszédben nem voltunk valami erősek eddig, de szerintem ez így is fantasztikus... Ezek olyan szavak, amiket nem hallott ma tőlünk, és magától mondta...
Szóval délelőtt áll a hűtő előtt, és próbálja kinyitni (szerencsére nem tudja még...), aztán kér: -Mama... jo. (joghurt)
Tegnap kukoricát főztünk, amit Hanna nagyon szeret, Dani megsózta, Hannának pedig nagyon tetszett. Ma délután a megmaradt darabot eszegette, majd egyszercsak:
- Sóz...
Megsóztuk...
Ebédre levest ettünk, Hanna csuklóig halászott benne...
- Tész.
Végre a mamám is hazaért a nyaralásból, hozott Hannának egy hattyút, mire Hanna:
- Hápháp :) Ka...
És amit még utánunk... Vagyis Halász Jutka után ma énekelgette: Hószi. A kovászos uborkára: Ubo.
Hát ennyi. Mégiscsak fog beszélni ez a kislány is :)

Kire ütött ez a gyerek?

Mikolt tegnap kipróbálta a nagymama által Hanna szülinapjára varrt hatalmas babzsák párnát. Szereti. Legalábbis vagy fél órát elvolt benne, nézelődött, a kezét próbálgatta a szájába tömködni, nem sok sikerrel, de ennek semmi hangot nem adott.
Ma újra kipróbáltuk, és ma is ugyanilyen lelkes, jobban mondva relax volt benne.
Hanna után, aki délután 5-től este 10-ig végigsírta (eufémizmussal élve) élete első heteit, számomra ez teljesen hihetetlen. Azt sejtettem, hogy nagyon mások, de hogy ennyire? Vajon van esélyünk rá, hogy legalább az egyik lányunk nem fog majd extrémsportolni?
A napjaink egyelőre Danival megerősítve telnek, ami nagyon sokban hozzásegít ahhoz, hogy egyszerre csak egy gyerekkel tudjak foglalkozni, de nem látom, hogyan lenne mindez egymagamban. A legkritikusabbak azok az időszakok, amikor Hanna is fáradt, és Mikolt is épp elalvás körül van, vagyis délután és este. Valamit biztosan kialakítunk majd, de most még nem tudom, hogyan lesz az, amikor Mimikénk épp elaludni készülődne, miközben Hanna pörög körülöttünk...
Meg két nagymamás

Ugráló

A tegnapi esténk a következetesség jegyében telt.
Abban már korábban is egyetértés volt köztünk Danival, hogy egyáltalán nem zavar egyikünket sem, ha Hanna az éjszaka egy részét a mi ágyunkban tölti. Hogy ez melyik rész, azt néha ő dönti el, minthogy nem hajlandó a saját ágyában elaludni.
A tegnap is ilyen volt... Hiszti, nagy hangon a tudomásunkra hozása az igényeinek. Olyan nagyon belelovallta magát, hogy végül nem bírtam, és kijöttem tőle, Dani maradt, nekem el kellett számolnom 10ig. Mikor visszamentem, még mindig üvöltés volt, úgyhogy megkíséreltem kizökkenteni, és kicsit emeltebb hangon kértem, hogy pont eljött az ideje, hogy letegye a fejét. Letette... Megszeretgettem, és mivel már végre lehetett vele beszélni, megtárgyaltuk a történteket. Szerintem erre az éjszakára vette.
El is aludt és aludt reggelig, zokszó nélkül, a saját ágyában.
Törtem a fejem, hogy hogyan lehetne motiválni, hiszen az irány jó. A pincében még van egy doboz, amiben alkalmakra félretett kincsek, játékok vannak, így azt találtam ki, hogy az ugráló labdát odaadjuk neki meglepetésből. Mondtuk is neki, hogy aki ilen nagyon ügyes, az megérdemel valami szuperjót. :) És lőn. Annyira tetszett neki a labda, hogy egész nap ezzel játszott. Igyekeztem megbeszélni vele, hogy mostantól, ha éjjel a saját helyén alszik, ilyen ügyesen, mindig kap valamit, de nem hiszek a téma hatékony feldolgozásában Hanna részéről... Sebaj, azért ez is valami :)