Ha nem lenne elég...

Szerintem még nem született olyan fantáziával megáldva senki, aki meg tudná jósolni az éjszakáink színes kálváriáit. Mondhatnám, hogy unalmas volna minden éjjel ugyanaz a standard, de nem igaz. Olyan jól esne, ha huzamosabb ideig lennének átalvós, hosszú, nyugis éjszakák, amikor csak oldalra fordulva, magamhoz nem is igazán térve szoptathatnék, és ennyi volna az összes megterhelés. De nem...
Nekem valamiért más jutott. Egyrészt éjjel is fejek, bár ez az időszak nem erre való, de ha nem tenném, valószínűleg tejben úszva, bedurrant cicikkel, nyögve ébrednék így is úgy is... Másrészt Hannánk. Az örök sláger. Pár napja a költözködést játszottuk több felvonásban és minden lehetséges verzióban a szivacs, ágy, nagyágy variációkra. Aztán ebből annyi maradt, hogy szivacs, viszont mama kell mellé. Akár éjjel többször is, így tegnap eljutotunk odáig, hogy kuporogva, néha átszökve Mikolthoz szoptatni, de Hanna mellett töltöttem az éjjel kb. 90%-át. Nem jó ez így... Senkinek.
Mint kiderült reggel, Hannának sem, mert az egész majdnem biztosan a szájában felhalmozódott aftatömeg miatt lehetett. Először csak a nyelvén vettem észre valami gyanúsat, aztán amikor belenéztem a szájába is... hát szegényemnek ez aztán fájhat rendesen... Tele van az egész szájacskája... Enni nem eszik persze, így éhes, fáradt is egyben. Nem is részletezem.
A doktornénink szerint, aki ma nem is rendelt, de fogadott bennünket (aranyba foglalnám a nevét!!!) vírus, ami magas lázzal is járhat. Ecsetelés, nurophen, fájdalomcsillapító érzéstelenítő szuszpenzió, sok C vitamin, fertőtlenítés, és Mikolttal minél kevesebb puszilkodás javallott. Mi mindent megteszünk, Hanna pedig hősiesen tűrte az első ecsetelő hadműveletet. És evett is egy pohár tejfölt... :)

Azért jó hírem is van :) megérkezett a babakocsink, amit Hanna rögtön ki is próbált. A csattok tetszenek ebben is a legjobban neki, minet ki meg be kellett nyitogatni, zárni.