Azért reggel még velünk van, meg este is, közben pedig dolgozik. Mi meg emlegetjük, hogy majd ette jön.
És mivel Hannának reggel az az első, hogy felmászik a foteljébe, onnan kikukucskál sóvárogva a játszóra, és megállás nélkül mondja, túsz, vagyis csúszda... Hiába a meleg, meg hogy mire összeszedjük magunkat, már nagyjából senki sincs lenn, menni kell. Dani nélkül két kézzel is kevesebb van, így vagy babakocsizunk, vagy zsebezünk. Ez utóbbi a fájós derekam miatt nem a legideálisabb, bár Mimi ezt szereti a legjobban. Ha beteszem, már alszik is. Ma babakocsiztunk próbaképpen (hátha ebben is ugyanolyan jól alszik, mint a zsebben...), és mert elég merésznek éreztem magam, motorral indultunk el.
Hanna egy tündér volt, az úttesten körülnézve ment át, boldogan elhomokozott azokkal is, akik irigyek voltak, (ma jutott ilyenből bőven...) ivott, evett, és amikor indulni készültünk, készségesen és hiánytalanul összepakolta a dolgait. Én meg gyönyörködtam, hol az alvó piciben, hol az ijesztően csajos kicsiben.
Hazafelé Hanna a babakocsi elejére ült fel, kapaszkodott, de leért a lába, és beakadt a kerekekbe, ami kicsit fel is sértette. Remélem hamarosan megérkezik a jókisbabakocsink. Volt sírás, de itthon megvígasztalódott, pláne, hogy a nagypapa is eljött hozzánk, akivel gyurmázni, legózni, enni, és bármit csinálni igazi jó móka. :)
Tidak ada komentar:
Posting Komentar