Vagy mindenkinek lehet rossz napja?
Inkább arról van szó, hogy Hannán most jön elő az első hulláma a felismerésnek, hogy Mikolt már mindig velünk lesz, és ezzel az is együttjár, hogy ő kevesebbet kap abból, amiből eddig csak neki jutott. Mi persze igyekszünk a rajtunk múló hányaddal kompenzálni, amennyire csak lehet, és azt gondolom, ennél többet nem is tudnánk, de olykor ez sem elég.
Nyilván emiatt vannak nehezebb éjszakáink, bár épp ma éjjel végigalvós verzióval kényeztetett el bennünket. Viszont nappal sem egyszerű, ha bármilyen vélt, vagy valós ellenállásba ütközik, vagy bármi nem azonnal, épp úgy történik, ahogyan elképzeli, sikít torkaszakadtából, földhöz veri magát, és teljesen kívül kerül mindenféle minimálisan elérhető tudati állapoton... Eddig el lehetett terelni a figyelmét, ha szóltunk hozzá, legalább másodpercre ránk figyelt. Most nem.
Tehetetlennek érzem magam, és iszonyúan bánt, hogy látom, mennyire kikészül ilyenkor. Igyekszem türelmes, megértő maradni, szeretni őt bármilyen nehéz is vele, és hagyni, amit csak lehet. De nekem is vannak korlátaim, és olyan helyzetek is adódnak, amik őt, vagy mást, pl. Mikoltot veszélyeztetik, na ezekre a szituációkra lenne jó kitalálni valami nagyon frappánsat. Egyelőre csak nézek nagyokat, figyelek, igyekszem felfogni, mi is történik, és próbálom óvni mind a két gyerekemet.
Tidak ada komentar:
Posting Komentar