Bürokrácia

Majdnem két éve nincs útlevelünk. Ez egyben azt is jelenti, hogy az Eunál messzebbre ezidő alatt nem jutottunk, ide pedig épp elegendő volt a személyigazolvány is.
Magunkat ismerve ez az állapot inkább csak átmeneti, bár a Kuba tervem mindig csukott fülekre talál... nem is értem...
Namármost, hiába mennénk mi csak ide a szomszédba, ha van egy pöttöm a családban, akinek nincsen személyije, ergo, nem transzportábilis. És hamár az anyakönyvi kivonata elkészült, és átvehető, miért is ne csináltassunk neki rögtön útlevelet is, és hamár, akkor egy kalap alatt intézzük el a magunkét is.
Mi sem egyszerűbb, foglaljak időpontot az ügyfélkapun keresztül. De amilyen gyorsan, és flottul megy ez a központi okmányirodába, ami tőlünk igencsak távol van, olyan esélytelen a hozzánk sokkal közelebbi budaörsi, vagy neadj budakeszi okmányirodába. Budaörsön legkorábban szeptember végére tudtak volna időpontot adni. Budakeszin pedig sorszámhúzós a rendszer... Viszont kedvesek voltak telefonban, így felbátorodva Dani a ropogós anyakönyvi kivonattal délután 5 előtt besétált, és húzott is három sorszámot. (hatig dolgoznak hétfőnként...) Aztán hazajött értünk, és negyed hatkor már készen is voltunk. Mikolt útlevele 5 nap múlva már készen is lesz. :)
Ennyit az ügyfélkapuról...
És hogy hova megyünk legközelebb? :) Mondjuk ide :):)