Senin, 13 April 2009

Kiképz(őd)és

Vagyis a testvéri szeretet...
Ma reggel Mikolt a játszószőnyegén feküdt, amit hamarosan megunt, és hangos sírás formájában adta tudtunkra, hogy itt az ideje valamin változtatni.
Hanna kiszaladt a szobájába, majd egy cumival érkezett, amit megpróbált Mikolt szájába tenni. Elsőre nem, de sokadjára sikerült is neki, amit nagy boldogsággal vett tudomásul, ráadásul a pici ettől hirtelen meg is nyugodott.

Hogy ne unatkozzon, Hanna egy csörgővel igyekezett szórakoztatni, előbb a fejét ütögette vele, (hogy biztosan észrevegye...), erre Mikolt persze sírni kezdett. Cumi újra be, csend... Újabb próbálkozás, ezúttal a szeme előtt. Mikolt áhítattal nézte, lehet hogy a malacot, de az is, hogy Hannát. Pár napja egyre többet figyel, Hannát láthatóan nagyon szereti. :)

Sikere örömére Hanna jól meg is szeretgette, megpróbálta ölbe venni..., na ekkor avatkoztunk közbe :)

Tidak ada komentar:

Posting Komentar