Favorites

Talán már le sem kellene írnom...
De ez a mostani, annyira kiborító és fárasztó volt, hogy inkább mégis.
Szóval az éjjel... Danival egy darabig fennmaradtunk, megbeszélni a folyóügyeinket, amik elmaradtak az elmúlt egy hétben, gondolom erre ébredt Hanna valamikor egy körül. Innentől hajnali négyig nem tudtuk visszaaltatni, sem a saját helyén, sem nálunk, sem úgy, ha melléfeküdtem, sem úgy ha Dani ment át. Nem játszik, nem beszél, és nem tud elaludni, hanem forgolódik, és sír. Vagyis kiabál, meg üvölt. Hogy mit és miért, szerintem ő sem tudja...
Végül Dani mellett a szivacson az ő szobájában aludt el négykor, Mikolt pedig épp ekkor kért másodszor, majd nagyjából másfél óránként. Ő legalább csenben teszi a dolgát, és alszik is azonnal vissza... Azért nem ez volt a legpihentetőbb éjszakánk a héten...
A másik dolog az autózás. Hanna ha Dani be akarja tenni az ülésébe, visít. Ma este babakocsival kellett a boltba menni vele, (ez autóval 3 perc, gyalog 20...) mert másképp nem volt hajlandó. Dani felajánlotta neki a Volvot, a Fordot is, meg a babakocsit, és teljesen úgy tűnik, hogy érti a különbséget, mert határozottan elzárkózik a kocsikázástól... Úgy sajnálom...