Vagyis felpakoltam minden szükségeset, (húsz perc..) aztán magunkat az autóba, és átkerekeztünk Hűvösvölgybe, olyan fontos dolgokért, mint a Nyári böngésző Hannának, illetve popsitörlő Mikoltnak. A dm-ben már nem esett jól a rajtam szuszókáló kiskinccsel hajolgatni, és a bal mellemet is éreztem. (Hannánál megtapasztalhattam a mellgyulladás minden szépségét) Amikor végül felvettük Danit is, már nem nagyon tudtam a lábamon megállni, estére hőemelkedésem lett, hidegrázással, minden tagom fájt... Így altattam Hannát, aki nem igazán vette, hogy ma kivételesen gyorsan, és csendesen kellene egymagában elaludnia. Azért kisebb harc után kicsivel 10 után kiengedett magától.
Mikoltot hirtelen felindulásból megetettem fél 11kor, így először majdnem fél négy volt, mikor jelentkezett. Én pedig 11től aludhattam. Hanna négykor felsírt a szobájában, de nem jött át, ilyen még sosem volt. Kb. két perc alatt vígasztaltam meg, aztán aludtunk tovább... Reggelre már csak a gyengeség maradt, de azt hiszem, ma nem duhajkodok...
Picit az örömeimről is :)
Mikolt egyre többet mosolyog. Lásd fentebb :) Álmában, de ébren is. Sőt már vissza is mosolyog ránk. A fejét hihetetlen magasra emeli, és a vállát is meg tudja már tartani. Amikor kézben van, egy ideig nem is kell tartani, tartja magát...
Hanna legszívesebben Mikolt pihenőszékében ejtőzik, ki és becsattolgatja magát. Egyre többször elkéri Mikoltot is, hogy az ölébe vehesse, megpuszilgathassa. Csibész azért, mert ha megunja, simán ledobja az öléből, úgyhogy nagyon résen kell lennünk :):)
Tidak ada komentar:
Posting Komentar