3 napos

Azt már régen tudom, hogy ha valami terhelő zajlik az életemben, akkor arra elég heves testi tünetekkel tudok reagálni. Mondjuk beteg leszek. Az utóbbi években sikerült elkerülni az ilyen jellegű tünetprodukálást, és bármikor valami vese, torok vagy egyéb bajom van, intő jelnek vélem, hogy ideje megállni, elgondolkodni, változtatni. Dani munkábaállása körül a hátam kezdett el nagyon fájni. :) Tornázunk Hannával reggelente, hogy elmúljon, közben pedig keretezgetem magamnak, magamban, hogy bírom, szeretem, jó ez így, nem elmegy, hanem időszakosan nincs velünk... Nem mondom, hogy teljesen meggyőzhető vagyok, de alakul.
Hogy ne is legyen időm sem túl sokat kattogni magamon, hozott más problémát az elmúlt hét. Mikolt hétfőn valahogyan úgy tartotta a fejét, hogy a torkáig be lehetett látni a szájába, és sajnos volt is mit nézni benne. Kis folt a szájpadlásán, letörölhetetlen. Szájpenész... Jó, hogy észrevettem, ecseteltük, kapott boraxot is, és péntekre már csak a sebhely maradt.
Viszont pénteken hajnalban már melegnek éreztem, éjjel fél óránként szopizott, nyugtalanul aludt, felsírt sokszor. Reggel mértem csak meg, 37,4. Az amúgy nyugodt, türelmes kicsink betegség esetén mimózává válik, sír, nyugtalan, kézben van csak el. A homeos dokit nem értem el, az alternatív doktornéni a héten szabadságon volt, a hagyományossal sikerült végül beszélnem, este vihettük hozzá. Nap közben igyekeztem mindkét gyerek igényeinek eleget tenni, ami Hanna esetében a levegőzés lett volna, Mikoltéban pedig az ölben ülés. Délben végül felöltöztetem Hannát, és teraszoztunk egyet. Kopár, kietlen a teraszunk ilyenkor, a függőágy csupa víz, sehol egy kinti játék. Húsz percet bírt Hanna, de azt legalább nem nyafogással, fejjel lefelé lógással, kanapéról fejesugrással, idegcincálással töltötte. Mikolt közben a kanapén feküdt, nyitott szemmel ugyan, de csendben, mozdulatlanul...
A doktornéni vizsgálódásainak eredménye: Semmi. Se egy kis orrfolyás, se rózsaszín torkocska. Tiszta tüdő, hurutmentes arcüreg, tiszta fülecske, vagyis a hőemelkedésen kívül semmi panasz. Amire gyanakszik, az a 3 napos láz, amit egy herpeszvírus okoz, (kérdés, hogy a szájpenész nem herpesz volt-e...) egy pár nap bőrkiütés követi, és remélhetőleg túl is vagyunk rajta. Ami kicsit ellene szól, az az, hogy ez a betegség általában nagyon magas lázzal jár. A 37,7, ahova estére feltornászta magát a hő, szerencsére nem esik ebbe a kategóriába, bár kis Mikoltnak ez is épp elég volt ahhoz, hogy rosszkedvű legyen. Egy vizeletvizsgálatot javasolt még a doktornéni, ezt hétfőn megejtjük, és remélem tényleg nem lesz ezzel sem további teendőnk.
Amit tettünk, az annyi, hogy a kiságyat közvetlenül a nagyágyunk mellé toltuk, hogy éjjel ne kelljen legalább a lábamra állnom, ha Mikolt újra rengetegszer ébredne. Kapja a chamomillát a nyűgösségre, és belladonnát a hőemelkedésére. Ma még mindig meleg, de jobb a kedve, éjjel is jobban aludt, így én is. Várom a hétfőt, meg a gyógyulást, de nagyon.