Ma este először hagytuk egyedül a gyerekeket. Pontosabban a nagymamával voltak, de nélkülünk. Dani karácsonyozni ment munkailag, nekem pedig pszichodráma befejező összeülős, bizonyítványosztáson volt jelenésem.
Annyira aggódtam, főleg a picike miatt, de nagyon jól viselte a távollétemet. Azt hiszem, nekem volt nehezebb. A nagymama megetette cumisüvegből, annyit fűzött csak hozzá, hogy legközelebb próbáljam meg én. Mikolt ugyanis nem rajong az üvegért. Üvölt, eszik, üvölt eszik... Aztán egyszer csak jóllakik. Szegényem...
Amikor hazaértünk, Hanna hatalmas mosollyal rohant hozzánk, Mikolt aludt, és amikor Dani felvette, hogy fürdeni vigyük, neki is fülig ért a szája. Így aztán az első és egy darabig az utolsó eltávot sikeresnek minősítem. Jó érzés, hogy bíznak bennünk a gyerekeink. :)
Tidak ada komentar:
Posting Komentar