Pár napja, mióta rájöttem, hogy Mikoltnak a hajnal végigalvásához szüksége van a közelségemre, újra átveszem őt a nagyágyba. Tényleg működik, az eddig másfél-két óra nézelődés, és a fél nyolcas ébredés helyett egy pár percig elmélázik azon, hogy hol van, aztán reggel kilencig egy szopi erejéig ébred csak, különben pedig vagy a kendőjét, vagy az én pizsamámat szorongatva alszik. Jól van ez így, csak sajnálom, hogy Hanna, ha épp át is jön, nem tud tőle aludni, inkább visszamegy a helyére... Sosem gondoltam, hogy lesz olyan, hogy azt kívánom, mind aludjunk egy helyen.
A reggelek egy kicsit szülőbarátabban ezáltal, és amikor látom a kipihent fejüket, apukájét is beleértve természetesen, olyan mosolyoghatnékom támad. Ilyen...
Ma végre sikerült a nagy szél ellenére kimozdulnunk, egészen a Vörösmarty térig, ahol Hanna míg nem jöttek egyfolytában ezt ismételgette: Várom a Sáját. Volt nagy forgatag, bábszínház, találkoztunk egy anyukával, aki hat lányával nézelődött, kölcsönösen megcsodáltuk egymáséit. Hihetetlen volt, ahogy csillogott a szeme ahogy mosolygott, és a saját hatja mellett volt ideje megcsodálni az én felemás szemű kicsimet is. Az övéi között a legnagyobb korkülönbség másfél év.... Hoppá...
Szóval jött Sára, és Kolos és Misi és Ági, épp a végére értek oda a horrorbábszínháznak, amit Hanna nagyon komolyan figyelt. Paprika püfölt el mindenkit odafönn. Aztán Sárával az oroszlános kútban viháncoltak, majd mikor Mikolt már kockára fagyott, nekünk pedig a csontunkig járt a szél, bevettük magunkat egy gyorséttermi egységbe, ebédelni. A gyerekek itt is remekül érezték magukat, szaladgáltak a székeken, ettek, dumáltak, jó volt látni őket együtt.
Délután még egy nagy alvás is belefért itthon, hála a sikernek, mivel Hannát az autóban ébren tudtam tartani. Estére Dani és Hanna a nagymamához nagypapához mentek, mézeskalácsot sütöttek, én pedig Mikolttal ajándékot csomagoltam. Szép lassan készül minden, és már csak azon merengek, hogy mennyire igazuk van a tengeren túlon, és idehaza is azoknak, akikhez a karácsonyfát reggel hozzák. Így van idő Szenteste napján együtt lassulni bele az ünnepbe, nem kell izzadtan, lóhalálában fát díszíteni, ennit csinálni, közben nem veszekedni, morcoskodni, kergetni a lábalatt lévőket. Azt hiszem fontolóra vesszük ezt a verziót...
Tidak ada komentar:
Posting Komentar