Kóstolgat

Mikolt határozottan ráérzett az evés ízére. Az esti főzeléket nagy örömmel fogadja minden alkalommal, csak legyek elég gyors, és a kanálon legyen elég a habzsolni való. Az amúgy hihetetlen türelemmel megáldott gombszemű ilyenkor felpörög, úgy cuppantja le a kanálról a nyelni valót, mint aki egész nap egy falatot, vagy kortyot sem evett. Legtöbbször egy aventes pohárral el is fogy, sőt néha az az érzésem, hogy csak azért fejezzük be a vacsorát, mert kiürült a pohár. A standard a sütötök, ebbe teszek almát, pár napja egy kis krumplit is, és ma kapott először cukkinit és répát bele. Az ízvilág nem változott jelentősen, biztosra megyek inkább. :)
És én még azt hittem, nehezebb dolgom lesz majd, mint Hannával, de tévedtem. Az egyetlen különbség a két gyerek között annyi, hogy Mikolt nyugiban ül, és nyitja a száját, míg Hanna ennyi idősen már forgott, két kézzel igyekezett megszerezni a kanalat, a kezemet, a poharat, soha nem ért rá enni. :)
Mikolt ma rájött arra is, hogy amit mi csinálunk délben, az ugyanaz, ahogyan ő is eszik este. Nagy érdeklődéssel figyelte, ahogy Dani kanalazza a levest, Hanna tömi a tésztát, aztán mikor mindenki jóllakott, gondolt egyet, és kipróbálta úgy igazán nagyosan a témát. Megragadta a tányért két kézzel, és jóízűen cuppoagtatta a peremét. Jó sokáig. Néha megvizsgálta, van-e még belőle, és örömmel konstatálta, hogy nem fogyott el. Végre valami. :):)