És tényleg

Tegnap délután, egyik pillanatról a másikra megszűnt Mikolt hőemelkedése. A nagymamára gyanakszom. Ugyanis mivel három napja néztem a négy falat, és Hanna is extrém későn aludt el az este, így extrém későn is kelt, áthívtuk délutánra, hogy vigyázza Mikolt álmát, mialatt mi hárman elszaladunk a hirtelen jött tavaszban Daninak néhány munkaruhát vásárolni. Mire hazaértünk már ébren volt, zokszó nélkül. El is kezdett tornázni örömében, és hogy legyen még ereje a hirtelen visszatért mellé, megvacsorázott, majd aludni tért.
Hannával kicsit küzdöttünk, (a kedvencem, amikor már 5 perce végre letette a fejét, előbb természetesen még ez a mese, még inni, még az a cumi inkább, és különben pedig szijacs... szóval 5 perc csend után a néma csendből közli: cini-cini. Hát nem meséltem.) de végül ő is elaludt 10 előtt kicsivel. Volt majdnem két teljes óránk, aztán kidőltünk. Előtte még ellenőriztem, Mikolt homloka hűvös volt. Hurrá. Csakhogy a három nap lakásfogság, és a felgyülemlett energia végül oda vezetett, hogy fél háromkor ébresztőt fújt, enni nem akart, de kiabált. Éhes, gondoltam, adok neki üveget. Rágcsálja. Nagy szemekkel vigyorog, közben pedig cicit keres, de ha talál kiköpi. Köszi...
Kínomban a konyhában töltöttük a következő egy órát, különböző üvegeket kipróbálva, hátha valamelyik elnyeri a tetszését. Semmi. Négykor feladtam, pedig ekkor már hangosan kérte a jussát. És hogy a legjobb anyatejet kortyolgatni? Pohárból kérem, mert cumisüvegből csak a dedósok isznak. Bezzeg a pohár. A maradékot meg kiskanállal, nehogy elaludjak unalmamban. Nem nevetgéltem fél ötkor, mikor a kihörpintett 120 ml után végre betettem az ágyába, és még mindig dumálhatnékja volt. De legalább nem lázas... Otthagytam Danival, és kint kerestem menedéket a nappaliban, ahol a feltámadt halunk kutatott a kavicsok között jó hangosan, és a kanapé épp 5 cm-vel rövidebb annál, hogy kényelmesen hasra fekhessek rajta. 5 körül visszalopóztam a hálóba, és mivel végre mindenki aludt, majdnem nyolcig nekem is szabadott.
Vártam már ezt a reggelt, hogy kiderüljön, tényleg a 3 napos láz volt a hőemelkedés oka. Kiütéseket kellett keresnem, és találtam is. A hő 36,4 apró piros pöttyök hasszerte és fejtájékon. Azért biztos ami biztos, a vizeletet megpróbáltam levenni, legyen béke. Zacsit rögzít professzionálisan, pelusba lecsomagol, cicire helyez, hogy jöjjön, aminek jönnie kell. Enni persze megint nem akarózott, de a termelés sikerrel járt. Túlságosan is, mert amikor kibontottam a csomagból, nem csak pisis volt a kicsikém, és nem részletezem, mennyire nem. Úgyhogy a mai zacsi a kukában végezte, holnap újat kap. :):)
Csak egy kérdésem maradt. Micsicsijá az, akinek nincs gyereke?