Voltak nálunk

Végre végre, voltak nálunk Sáráék. Kimerészkedünk a nagy hidegbe, ami négy kiskorúval nem is volt annyira egyszerű, hiába a négy felnőtt, meg a duplababakocsi, valamelyik mindig nyikorgott. A legkisebbel volt a legkevesebb bajunk, mentségére legyen mondva, hogy őt meg annyira bebugyoláltuk, hogy ki sem látott, így inkább elaludt.
A nagyobb csajok végül csak beültek a kocsiba, úgy gubbasztottak egy darabig, mint a kismadarak. Melegük biztosan nem volt...
Végül nagy egyetértésben hazaszáguldottunk melegedni, volt nagy játék, evés, beszélgetés. Olyan jó egy kicsit leülni ilyenkor, ritka mostanában, hogy vagy három órát is sikerül együtt töltenünk. Bár a nyarat is tervezgettük, meglátjuk. :)
Jó volt együtt látni a csajokat megint, mióta rendesen beszélnek, még talán nem is játszottak egymással. Most eldumálgattak, és nagyjából konfliktus mentesen el is voltak. Valószínűleg a nagy szünet hatása, hogy azért volt ebben is egy kis se veled, se nélküled állapot, Hanna rendesen zokon is vette Sárától, hogy nem engedte a szandálját a lábára feladni, vagy ugyanazzal szeretett volna játszani mint ő. Hanna dirigált volna, Sára meg nem engedi. :) Azért remélem alakul ez majd, mert ennek ellenére olyan jó nézni őket.
Mert volt aki játszott, volt aki vacsorát készített, és olyan is, aki csak úgy nézelődött.
Így induljon minden új év, leszámítva, hogy Hanna úgy felpörgött, hogy éjfélkor sikerült csak együttes erőkkel ágyba tenni.