5 hónapos

És már nem is olyan picike... Öröm is, meg hiányzik is :) Persze inkább öröm. De nem azért, mert már nem olyan picike, hanem mert annyira édes, jóságos, lélekbenéző, nyugodt, csupacsupabáj kisbaba. Olyan mázasan hangzik, de tényleg minden percnek örülök, semmi sincs, amit másképpen szeretnék vele kapcsolatban. Nem zavar az sem, hogy sokszor fent vagyunk vele hajnalban, hiszen reggelig mellettünk nézelődik. Ha a pelusa zavarja, (mert zavarja a borsószemet...) akkor kiabál. Vagy ha éhes. Vagy ha a cumi már régen kiesett és nem vesszük észre. Különben pedig nézelődik, elmélkedik, babrál, és közben ha véletlenül kinyitnám a szemem, hogy megnézzem visszaaludt-e már, rámmosolyog. Lehet rá neheztelni akkor, csak azért, mert nem tud aludni? :)
Az alvással még mindig úgy vagyunk, hogy alszik, magától, amennyi jólesik. Épp áttérőben van a nappali háromról a kettőre, ha véletlenül becsúszik egy harmadik is, akkor ébred hajnalban. 4-5 között, és két kétésfél órát van fenn. Mire a többiek kelnek, akkor alszik el ő. Egyébként pedig délelőtt egy órát, délután kettőt, éjjel pedig majdnem tizenkettőt tölt alvással. Ha kiesik a cumija, reklamál, vagy ha éhes. Éjjel kb. kétszer. Már nem szeret fekve szopizni, bár nekem jólesne néha. :)
Szopizik, nagyjából 6x. Tegnap először kóstolt almát, és egyáltalán nem gondolta finomnak. Ma újra adtunk neki, Hanna is természetesen, két kanálvég volt az adag, de egyelőre a kanál sem a kedvenc, nemhogy az alma. Hogy miért rohanok a kóstoltatással? Mondjuk elég a tejem, bár estére már dolgoznia kell érte, és a napokban egyszer pótoltunk is. A cumisüveg sem tartozik a kedvelt tárgyak csapatába... De megette. Így aztán úgy döntöttem, játszva, mennyiségnek nem nevezhető ízelítőt adok neki, hátha. Egyelőre kétségeim vannak a sikert illetően. Inkább marad a cicinél, mégha küzdenie is kell érte. Bánni nem bánom.
Nem egy nagy kóstolgatós amúgy sem, a játékok most kerültek csak a szájába, inkább a kezeit rágcsálja, az egyetlen, amit nagy szeretettel rág ezen kívül, az a cumi, vagy a kezem. A játékokat már ügyesen megfogja, a székére fellógatottakat megtanulta rázni, így mindent, ami a keze ügyébe kerül kipróbál, vajon csörög-e. Ha igen, nagyokat nevet. Inkább szemlélődős, ha a háta meg van támasztva, rezzenéstelen arccal képes befelé figyelni, vagy kifelé, nem is tudom eldönteni igazán. Rengeteget dumál, fújja a buborékokat, sikongat, énekel. És még ennél is többet mosolyog.
Mozgásban egyszer mutatta meg, hogy meg tud fordulni a hátáról a hasára is, nem csak visszafelé, de azóta nem gyakorol. Oldalra már elfordul, az ott található dolgokkal eljátszik, de tovább nem billen. Viszont ülni szeretne, felhúzza magát, ha a kezénél fogom nagy erőkkel küzd. Amint felül, nagy vigyorral jelzi, most jó. :) És mert ez még odébb van, vissza is tesszük, amit zokszó nélkül tudomásul is vesz. Végtelenül türelmes, ezt nem tudom honnan hozta, mert egyikünk sem az, de nagyon jólesik tudni, hogy van a családunkban egy ilyen is. Néhány napja már a csípőmön is tudom vinni, szépen tartja magát, a lábacskáit pedig körémfonja, úgyhogy lassan újra előkerülhet a sling.
Mimóza, már pocakban is az volt, az egyedüli Hanna, aki bármit csinálhat vele, nem veszi zokon. Hann pedig nagyon kedves vele, tényleg csak néha van egy két direkt gorombaság, de arra Mikoltnak megintcsak mosoly a válasza. Pedig egy nagyobb nyomás, erősebb fogás is elég, hogy elsírja magát.
Számokban pedig 6300 gramm körül jár, ez az utóbbi időben nem nagyon változott, bár a hurkákból ítélve nem fogyott :) és 64 cm. Fogat nem növeszt, ahogy hajat se nagyon. 3as pelust hord, de a 4es is jó már és 68as ruhákat visel. Hatalmas gombszemei vannak, és a szín tekintetében még mindig van egy zöldesbarna és egy kék.