23-án este bementünk a városba, fényeket nézni meg betlehemet a Bazilikába. Roppant hideg volt, a templomban csak lézengtek az emberek, a téren senki. Kicsit lehangoló volt a hatalmas feldíszített fa, és a rengeteg fény így, emberek nélkül. Az az érzésem, hogy ha másik országban lettünk volna, ezen a téren biztosan sok sátor, nyüzsgés lett volna... sajnálom, hogy nálunk csak a Vörösmarty tér telik meg ilyenkor... Hogy egy kicsit emberekkel is találkozzunk, elsétáltunk odáig, ettünk kürtős kalácsot, ittunk forralt bort, összefutottunk Gergővel is, aztán hazakocsikáztunk.
Dani végül megvétózta az éjszakai karácsonyfaállítást, így ehelyett aludtunk egyet. Pár ajándékot csomagoltunk csak be előtte, így aztán végül mindennel készen, nyugodtan feküdtünk le.24-én délelőtt a Vadasparkban voltunk, szerintem az egész erdőben csak mi és az állatok, meg a vadászok jártak. Nagyon jó hangulata volt az erdőnek, sütött a nap, sehol egy lélek, (lehet, hogy minket kerülnek az emberek?) mi pedig megnéztük a csacsikat, ökröket, Hanna motorozott, Mikolt aludt.
Ebéd után a lányokat letettük, mi pedig nekiálltunk a legnagyobb feladatnak, csendben, és roppant gyorsan karácsonyt varázsolni a nappaliba. A felettünk lakó unokája újra itt töltötte az idejét, nyilván az ő szülei is szerettek volna meglepetést okozni a gyereküknek, ahogy mi is. A kislánnyal egy baj van csak, iszonyatos zajt csinál. Ezzel persze egy órával a tervezett ébredés előtt verte fel Hannát, aki álmosan, hisztisen kócosan jött a nappliba, ahol épp az utolsó simításokat végeztük.
Szegényem természeresen nem akart várni egy másodpercet sem, míg felöltözünk, felébred Mikolt, vagy elmegyünk megnézni a pásztorjátékot. Dani felment a szomszédhoz, aki számomra teljesen érthetetlen módon kacarászott a tapintatlanságán, jelezve, hogy akkor mostmár mindegy, zajonghat a kislány. Hogy a kicsink még alszik? Nem számít... Elég feszült voltam ettől, de végül mire Hanna szépbe öltözött és mi is kicsit ünneplősebbe váltottunk, Mikolt is felébredt (neki is segítettek odaföntről persze...) egy kis zenével, csilingeléssel végre megérkeztek az angyalok, és kezdődhetett a csomagbontogatás.
Hanna mindent megnézett, mindennek örült, mindent kipróbált. Mikoltnak is segített, és annyira kedves volt, mindent, amit Mikolt kapott odavitte neki, hagyta, játszon vele. Kaptak evőseszközöket, amit Hanna fel is avatott, evett sajtostésztát, igazi karácsonyi menü. :) Mikolt közben az asztalon figyelte a nagyot, az új cumiláncával. Hanna ezt sem akarta magának, pedig szemezett vele egy ideig. Tényleg nagyon meghatott, ahogy tiszteletben tartotta Mimi cuccait.
Hanna a kis konyhával játszott a legszívesebben, mindannyiunknak főzött palacsinta tortát, aztán kirakózott, (Ági zseniális ajándékokat kaptunk!!! :)) megint főzött, megint kirakózott, megint főzött.
Készült közös kép is természetesen, mostmár két gyerekkel, míg vártuk a nagyszülőket mihozzánk. Mióta van pici a házban, nem mi megyünk, hanem ők jönnek. Ez nekik valószínűleg kicsit több áldozattal ját, viszont idén pl. Mikolt el is aludt, mire ideértek, ha mentünk volna, nem tudott volna pihenni. Az este végére így is jól elfáradt, sírós is lett.
Vacsoráztunk együtt is, bonotgattunk ajándékot is, felébredt a picike is. A lassan hagyománnyá váló naptár a gyerekek fényképeivel idén is nagy sikert aratott, Hanna is nagyon szívesen nézegeti a kis képeket, mondja végig az egész családot, kimicsicsijál. Ilyenkor nagyon gyorsan szalad az idő, és mert mindenhova el szeretnénk jutni, mentünk is.
Jártunk a dédinél, ott voltak Manó és Sanyi is, na itt már Mikotlnak nagyon sok volt a tömeg, a hang, sírt, bújt, evett, de aludni nem tudott. Fénykép sem készült, a lényeg, hogy együtt voltunk egy kicsit, Hanna mindenki ajándékát kibontotta és örültünk ennek mindannyian. A mamámékhoz már el sem jutottunk így, viszont mindenki eljött utánunk, hogy miután az icikét letettem egy kicsit még lerogyhassunk, megcsodálhassák a mi fánkat is. Készült itthon egy olyan kép, amit már nagyon régen kellett volna, nekem eszembe sem jutott. Márkus vetette fel és milyen igaza volt. haogy nézem, nekem ez az egyik legjobb karácsonyi ajándék idén. Íme:
Kicsi és törékeny vagyok emellett a két férfi mellett, akiknek én fogtam a kezét míg belefért mindkettő a tenyerembe, akiket láttam újszülöttnek, kisgyereknek, aztán gyorsan túlnőttek engem, saját életük van, megosztanak belőle sokat, de nem mindent. És olyan nagyon jó, hogy vannak nekem is testvéreim. Matyi, amikor először kiderült számára, hogy csak a mamánk közös, elsírta magát: Melyik felem a Kinga testvére? kérdezte... Nekem az egész kell. Igaza van. Testvérek vagyunk, és ez nagyon megérintett ma, talán a sajátjaimat nézve...Nos így telt a Szentesténk, azóta pedig rohanunk, látogatunk, eszünk, én pedig belül igyekszem minden pillanatban a családommal lenni, örülni a gyerekeimnek, Daninak meg az ünnepnek.
Tidak ada komentar:
Posting Komentar