A mű kész

Vass Zoli olyan pozitív energiákat hozott, amire nem is számítottam. Gondoltam, hogy nagy lépés lesz a kemence, de hogy ennyire, azt nem sejtettem. Minden délelőtt megyünk a lányokkal, és mikor befordulunk a sarkon, izgatottan várom, vajon mennyit haladt, hogyan néz ki most az alkotás.
Két nappal a megérkezése előtt rajzoltam egy skiccet, valamit, ami tetszene, a fejemben pedig volt egy álom. Zoli pedig készségesen, alázattal az összes kicsiny hóbortom felé, épített. Kedden jött, szombaton megy. Négy nap alatt formálódott a keze alatt az agyag, és mára elkészült. Keresem a hasonlatot, milyen ez. Mint amikor babát vár az ember, és próbálja elképzelni az arcát, a kezét, a szemét, és amikor végre megérkezik, épp olyan. Amilyennek lennie kell.
Hát ilyen a mi kemencénk. Zoli úgy érzett ránk, ahogy kevesen, Bertát kivéve. Mintha kitalálta volna a gondolataimat, mintha belebújt volna egy kicsit a mi életünkbe. És helyettünk, nekünk épített olyat, amilyenről álmodtunk. Csak most kész, és kézzel fogható és ropog benne a tűz.
A kőművesünk, aki szintén hihetetlen jóember, tegnap azt mondta, hú ez nagyon szép...
Ma este, amikor utoljára megnéztük úgy, hogy Zoli is ott volt, úgy éreztem, ha semmi más nem készülne el a házban, akkor is készen volna. Maradni szerettem volna. És bánom, hogy Zolival nem találkozunk többet nap mint nap. Nagyszerű ember, és fantasztikus mester.
Néhány kép a majdnemkészről

És egy Zoltánnal.