A mai napot, ahogy a héten nagyjából mindegyiket, legalábbis a délelőttöket a házban töltöttük, a gyerekek legelésztek, Mikolt leginkább, Hanna pedig dacolva a milliónyi apró bogárral, akik a homokozó kissé elhanyagolt voltára való tekintettel ellepték azt, várat épített. Én szokom az új környezetet, vagyis a kapával, metszőollóval, gereblyével járom a zugokat és amit lehet rendbe teszek. Örömmel, hiszen a miénk, a gyerekeké, és jólesik az eredményben gyönyörködni.
Ma az egyik leggazosabb, legelburjánzottabb részt próbáltam csinosítani kicsit, van egy hatalmasra nőtt borostyánunk a garázs sarkában. A falra is fut, meg a ház mellett is, ezeket akartam visszavágni, a többit pedig az út melletti kerítésre terelni, ott lenne a legjobb helyen. Olyan volt, mintha egy dobozra futtatta volna az előző tulajdonosa, de csak magasra nőtt, amiből az is következik, hogy a doboznak hitt rész a vaskos szár, ami alatt viszont gaz, döglött béka teteme (brrr) és avar volt. Miután jól megfazoníroztam a bokrot, következett volna az avar. Amint kikotortam, egy ijedt és igencsak álmos sün bukkant elő alóla, és igyekezett nyugodt helyet találni magának.
A társa békésen szunyókált, őt nem sikerült felkölteni szerencsére, bár Hanna, miután felfedezte, hogy mekkora kincseket rejt a hely, minden áron szerette volna közelebbről is megismerni mindkettőt. Végül sikerült abban megegyeznünk, hogy a közelébe teszünk egy darab almát, és hagyjuk, hogy visszaaludjon, mert a sünnek este van fontos dolga.
Tidak ada komentar:
Posting Komentar