Amikor télen először voltunk a házban úgy, hogy már a miénk volt, Hanna nem szívesen merészkedett kintre egyedül. Kellettem a felfedezéshez, bármilyen bátor is amúgy. Eltelt pár hónap, és mára egészen otthonosan mozog minálunk, bevette a mászókát, kezdi kipróbálni a homokozót is, ami némi kivánni valót azért hagy maga után, de legalább van egy kis bája, és lelkesen kóborol, nézelődik.
Nőnek a virágok, kezdi a kert a tavaszi arcát mutatni, nekünk pedig minden napra jut valami meglepetés, nőszirom, tulipán, nárcisz. Tegnap egy metszőollót kaptam, amivel el is kezdtem csinosítgatni a kiszáradt bokrokat, lassan de haladok.
Mikolt főleg kézben szeret lenni, nem is meglepő, de azért tegnap a nagymamival együtt egy pokrócot is vittünk magunkkal, amin Mimi egy pár percig el is időzött. Hanna közben sóderozott, lapátolt, hangyákat kergetett, bokrokat vizsgált.
Nekem pedig újabb felfedezés jutott, mégpedig, hogy a saját kertünkben mi vagyunk otthon egyedül, és senki sem zavar. Dani szerint igazi növényevő vagyok, aki csak akkor nyugodt, ha semmi zaj, betolakodó, vagy a veszélye sincs. És milyen igaza van...
Nőnek a virágok, kezdi a kert a tavaszi arcát mutatni, nekünk pedig minden napra jut valami meglepetés, nőszirom, tulipán, nárcisz. Tegnap egy metszőollót kaptam, amivel el is kezdtem csinosítgatni a kiszáradt bokrokat, lassan de haladok.
Mikolt főleg kézben szeret lenni, nem is meglepő, de azért tegnap a nagymamival együtt egy pokrócot is vittünk magunkkal, amin Mimi egy pár percig el is időzött. Hanna közben sóderozott, lapátolt, hangyákat kergetett, bokrokat vizsgált.
Nekem pedig újabb felfedezés jutott, mégpedig, hogy a saját kertünkben mi vagyunk otthon egyedül, és senki sem zavar. Dani szerint igazi növényevő vagyok, aki csak akkor nyugodt, ha semmi zaj, betolakodó, vagy a veszélye sincs. És milyen igaza van...
Tidak ada komentar:
Posting Komentar