Lencsézős

Végre végre eljutottunk bandázni. Csak csajos bulit rendeztünk, és újra meg kellett állapítanunk, hogy ezt gyakrabban kellene. Vittünk levest, kaptunk rizses husit, amiből Hanna szerintem egy vagonnyit megevett volna.
Hiába igyekeztem, így is majdnem 11 volt, mire odaértünk. Én nem tudom, hogy van ez, de két gyerekkel télen összekészülni nagyjából két órát vesz igénybe a felkeléstől az elindulásig. Pedig nem ettünk nagy reggelit, és egyiküket sem kellett kétszer pelenkázni, mint általában, ha sietnék. Hanna is együttműködő volt az öltözést illetően, sőt. Azzal kezdte a napot, hogy felékszerezte magát, majd közölte: Nagyon csinos lettem. Majd amikor kérdeztem van-e kedve Mariannhoz, Leához menni, kigombolta a pizzamáját, de már nem győzte kivárni, hogy másik ruha kerüljön rá, vette a sapkát, és a cipőjét. Az izgalomtól azért még futott egy kört, mialatt én Mikoltot készítettem, így legalább sikerült elkapnom a pillanatot...
Végül még megsürgetett, és úgy öltözött, mint egy kisangyal. Ritka ez nálunk.
Egész úton azt magyarázta, hogy megnézzük Lencsi játékait, mert már nem alszik és be tudunk menni hozzájuk. Így is lett. Nagyon helyesek voltak, ahogy együtt játszottak, Lea a saját közegében egészen bátor, bár Mikolttól nem nagyon kellett tartania, a picike ma is éppúgy mint bármikor mosolygós, csendes, nyugis volt.
Az első igazi testvéres élményem is ma volt, Mikolt ült a földön, és elgurult a labdája. Hanna épp mással volt elfoglalva, de észrevette, hogy mi történt, odament a kicsihez, és visszaadta neki a játékát. Érzésre ez volt az első olyan helyzet, amiből számomra egyértelműen kiderült, hogy Hanna világában Mikoltnak nagyon intenzíven helye van, és a figyelme egy része ott van nála. Soha nem kérem direkt, hogy tegyen meg Mikoltért bármit, ő dönt, szeretne-e vagy sem segíteni neki, vele lenni, vagy sem. Ezt mindenesetre nagyon szép volt ma látni.
Leával pedig játszottak együtt is, külön is, hallgattak zenét, muzsikáltak is, aztán Hanna megmutatta, hogyan kell nagylányosan almázni. Azóta Lea is rágcsál. :)
Ebéd után még egy kiságyban randalírozás program is volt, bemásztak, kuckóztak, állatoztak, Hanna felvette a kengurut is, ebbe ültette a nagy egeret. Jó volt látni őket együtt, örülök, hogy alakul a kis közösségük.
Közben a legkisebb hozta a formáját emígyen...
Már jócskán alvásidő volt, mikor elindultunk, de nemcsak hogy nem büntettek meg az idő közben lejárt parkolójegyem miatt, de mind a kettőt sikerült itthon betennem az ágyába, és aludtak tovább. Mennyei. Még úgy is, hogy a postás azért fél háromkor a csengetéssel felébresztette Hannát, aki annyira fáradt volt a sok élménytől, hogy visszaaludt, pedig ez nála még soha nem fordult elő...