Amire álmomban sem gondoltam

Hanna Mikolt érkezése óta nagyjából rendszeresen átalussza az éjszakákat. Nagy mérföldkő volt ez mindannyiunk életében, én pedig mérhetetlenül hálás vagyok neki, hogy bár hosszadalmas az esti elalvás, legalább éjjel nem kell kelnem hozzá, kevés kivétellel persze.
Egy hete újabb nagy lépést tett az alvás terén. Ebéd után kis játék, ő mondja, hogy : Három perc, jó?, aztán ez a mondta hagyta el a kis száját: Aludjunk... Hú. Elsőre nem is hittem a fülemnek, de tényleg bemasírozott a szobájába, megkereste a kendőt, cumit, bebújt az ágyba és még be is takarózott. Igyekeztem visszafogni a hangos mosolyt, cseréltünk pelust, elköszöntem, és kijöttem tőle. Aztán letettem a kicsit is, és vártam. Aludtak. Hanna majdnem két és fél órát.
És ezt azóta is így csinálja, vannak variációk, pl. a kanapéra fekszik le és be kell vinni az ágyába, de az, hogy szól, idő van, aludni szeretne, változatlan. Bevallom, nem gondoltam volna, hogy valaha lesz olyan, hogy Hanna aludni akarjon... Önként. :) Nagyon örülök neki, és főleg annak, hogy látom, ez neki mennyire jó.