AFP

Nem, nem az. Egy kedves ismerős jellemzése a tegnapi napról, vagyis általános fos pozíció, bocsánat. Na ez van nekem immár napok óta. Nem akartam panaszkodni, ennek a posztnak is csak az eleje lesz ilyen, mert azért történnek az "f"-en kívül is dolgok.
Mindenesetre az elmúlt 10 nap az eső, betegség, ház bűvkörén kívül azzal a nyavalygással is telt, hogy egy idegen nézett vissza a tükörből. Már máskor is előfordult hogy nem voltunk barátságban egymással én és a tükör, de most az bosszantott leginkább, hogy mindez a fodrászkodás eredménye. Mondjuk 10+ éve ugyanahhoz járok, pont mert zseniálisan fest és eddig mindig jól vágott. Na most egyik sem sikerült. A festés pár nap alatt szőkéből vörösre változott, (ó ti kedves hormonok...) a vágás pedig annyira nem esett jól, hogy visszakívántam a lenőtt lófarkamat.
A vége az lett, hogy tegnap hirtelen felindulásból hónom alá kaptam a délutáni sziesztából frissen ébredt csemetéket, és miután Dani haja is rendbetetetett, újabb festés és vágás után barna-hamvas és rövidhajú lettem. Segített, elmúlt a fejen kívüli élményem.