Délelőtt eddig gyümölcsöztünk, és szívesen fogadott bármit. Már olyat is csináltam neki, hogy kölesgolyót aprítottam az alma-banán püréjébe, hogy kicsit tartalmasabb legyen. Két napja a tízórai ellen csukott szájjal tiltakozott, és hiába kínáltam cicivel, azt sem fogadta el. Gondoltam nem éhes. Egy óra múlva újabb próba, ismét csukott száj. Kinyitottam neki egy gesztenyés-almás-csirkét, amire akkora tátikákat produkált, hogy öröm volt nézni, meg jól meg is nevettetett a fióka, ahogy majdnem kiakadt állkapoccsal kereste a kanalat. Hát így jártak a gyümölcsök nálunk, remélem még nem kell teljesen kiiktatnunk őket, de ma már nem kísérleteztem velük.
Sose látom, ahogy alszik, tekintve, hogy letakarva szeret. Sokszor úgy megnézném, mert alvás közben annyira drága... lehet, de ezt csak feltételezem. Ahogy közeledik a tavasz, elmerengtem, mivel fogom betakarni a buksiját, ha melegebbre fordul az idő, hogy ne fulladjon meg. Úgy tűnik, megoldja ő ezt magától. Tegnap délben hallottam, hogy dumálgat még miután letettem, aztán csend lett. Amikor bementem, megnézni, hogy van, az oldalán feküdt, kitakarva, cumi nélkül. Álltam egy jóideig a kiságy mellett és csodáltam, ahogy békésen szuszog. Majdnem hét hónapja nem aludt az oldalán, kitakarózva meg még sohasem. Mikor pár napja náthás lett, akkor szokott rá újra az oldalt fekvésre, akkor a karjára tette a fejét, kis okos, így kapott a legjobban levegőt. Ahogy látom, kénylemes neki a pozíció, mert éjjel is így feküdt, a buksija megint kint, úgyhogy ismét csak csodáltam, és tényleg iszonyú édes... Mondjuk amúgy is. :)
Tidak ada komentar:
Posting Komentar