Jó lenne

Megírni Hanna 28. hónapját, leírni a múlt vasárnapot Sárával, feltenni a babatalis képeket. Írni Hannáról, ahogy beszél, ahogy az apjának azt mondja amikor gödörbe megy az autóval: Papa kérlek ne csinálj butaságokat... :) Hogy Mikolt egyre többet "beszél" és hogy már megint betegeskedik az egész család, bár csak szordínóban. Hogy alakul a ház, elég lassan, de talán már néhány nap múlva elkezdhetjük az építést de tányleg.
Hogy itt a tavasz, a kertben a krókuszok nyílnak, és hihetetlen hogy a mi kertünk és ki lehet tenni a picikét aludni a levegőre.

Hogy ünnepeltünk mert a Dédi 81 éves volt a héten, és bár a kórházat is megjárta nemrég, a szülinapjára hazaengedték.
De annyira fáradt vagyok, mint eddig soha. Mert a kicsi szörcsög én pedig ettől alarm üzemmódban működöm. Mert Hanna olyan, mintha új testvére született volna. Mert a héten volt olyan nap, amikor Dani este 11-kor ért haza a munkából. És mert eső is volt, meg hatalmas szél is, és emiatt aztán a kültéri programoknak annyi. És mert uszi sincs egy ideje, mert szörcsögő gyerekeket nem viszek víz közelébe sem.
Hát ezért nincs újabb poszt, pedig szeretnék írni. És épp most szólt a virághozó férfi a családunkból, hogy örülne ha megtisztelném a társaságommal. Hát legyen. :) Igyekszem...