Beadtam a derekam...
Délutánonként Áron egyfolytában szopizna. Éhes... Nem csak a közelségre vágyik, hanem ételre is. Szerintem elérkezett az idő, amikor már vagy a mennyiség, vagy a minőség nem megfelelő, és ezt a legkisebb jó hangosan adja a tudtomra. Hiába teszem cicire percenként (a másik kettőt ezzel mellőzve...) szív, mohón, aztán panaszkodik.
Nem bánt, tényként fogadom. Öt és fél hónaposan, a cumisüveg megismerése nélkül, azt hiszem szép teljesítmény ez mindannyiunktól. Hogy eddig csak anyatejet kapott, és ez mostantól sem változik majd lényegesen, csak kiegészül. Mással...
Nehéz nekem az elengedés, nehéz megélni, hogy ettől icipicit távolabbra kerülünk majd egymástól.
Node a sopánkodás helyett a tények:
És nem alma volt az első, hanem banán. :) Mert azt nézte ki épp a számból. A látszat ellenére nagy volt a lelkesedése. :):)
Tidak ada komentar:
Posting Komentar