Az első szüret

Három... megérett a ribizli.
A meggy még nem, bár az emeletről nézve egészen sok apró, piros pötty van a fán.
A kettő lenne a cseresznye, de ezen már keseregtem a múltkor.
És mert ezután szokott (valaha) bordóra érni a ribizli.
És igen, ma Mikolt van túlsúlyban...
Elképesztően sokszínű, elképesztően harsány, és elképesztően szórakoztató. Úgy 2-3 órán át. :)
A bürokrácia útvesztőjében bolyongtam, amikor berobbant Dani a kinti világból, hogy ezt látnom kellene.
Rutinosan géppel a kezemben robogtam a teraszra, ahol Mikolt két kézzel nyomta a szájába a savanyú, ámbár meglehetősen finom gyümölcsöt. Az idei első házit. Öröm volt nézni... és miközben ezer képet csináltam, csurgott a nyálam is :):)
Meg nem lepődtem, sem azon, hogy Hanna Áron babakocsijában ülve nézte a történetet, mert miután megkóstolta az egész szedvényt Mimire testálta. Sem azon, ahogy Mikolt nekiesett a bödönnek. Tavaly október végén még leette a slendrián módon az ágakon megfagyni, megszottyadni hagyott utolsó szem szedret is. :):)
Virtuális mosoly helyett egy kis virtuális mirigyirritálás :)