
Hanna.
A minimama. Már olyan sokszor írtam ezt róla, de tény. Egy hihetetlen melegszívű, bármit elviselni képes, gondoskodó kis anyuka. Ha bármelyik kicsi sír, azonnal vigasztal. Legszívesebben mindent elvégezne helyettünk a testvérei körül, beleértve a pelenkázást, fürdetést, etetést... bármit.


Tegnap este, mikor már csak Hanna volt ébren, megkérdeztem tőle, szereti-e Mikoltot.
- Nem.
- :):) És tudod, hogy miért nem?
- Mert meghúzza a hajamat, és rángatja a pizsomámat.
Ez mind igaz... Csak az nem, hogy nem szereti :) Áronnál határozottan vágta rá, hogy igen.
Mikolt.
Egy kis zúzómasina. Át, le, rá, ki. Harap, húz, tép, fekszik, üt. Nagyon nehéz engedni, hogy a maga módján ismerkedjen, vagy nyilvánítson érzelmet, ha az a másiknak fájdalmat okoz. Ha kicsit is fáradtabb, képes csomókban kitépni Hanna haját, lovagolni, sőt vágtázni Áron hátán, vagy akkorát harapni, aminek a nyoma napokig látszik.
Ugyanakkor Hanna legjobb barátja, legbensőségesebb társa. Reggel az első kérdése, hogy hol van Hanna, rengetegszer tőle kér segítséget, de kis zsivány tudja jól, hogy Hannát megehetné reggelire. Illetve Hannát kenyérre lehet kenni. Szeretem, hogy nem használja, hanem partnerként tekint rá, sokszor pedig érezhető, hogy elfogadja, Hanna a nagyobb.
Jó látni a kettejük viszonyát, jó nézni, ahogy alakítják egymást.
És ha épp nem nyúzza a legkisebbet, akkor szól, hogy sír, puszilja, játékot ad neki, hogy megnyugodjon, és sokszor az ölébe kéri, simogatja. Amíg a kedve úgy tartja. Aztán kifordul a helyzetből és megy a dolgára.
Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan alakul ez egy év múlva.

Áron.
A legkisebb, akit lassan nem kell megvédeni. A nyugalmával, a türelmével eléri, hogy Mikolt már sokkal ritkábban próbálkozik vele. És ha fáj is, görbíti a száját, vagy becsukja a szemét, de viseli. Remélem azért helyére kerül majd a Mikolttal való kapcsolat, ha már ő is képes lesz érvényesíteni az akaratát.
Hannával úgy érzem nagyon egymásra találtak. Hacsak meglátja, ragyog. Figyeli, örül neki. Mert Hanna ahogy Mikolttal, vele is gyengéd.
Tidak ada komentar:
Posting Komentar