Mégiscsak

Nekem lesz igazam.
Áronnal kapcsolatban...
Két doktornéninél is jártunk a héten, a hagyományosnál is, meg a homeosnál is. Előbbinél megnyugvásért és diagnózisért, mert utóbbit nem értem el aznap telefonon. Mindkét helyen felvetettem a háromnapos láz lehetőségét, de sehol nem ütötték le a labdát.
Nagyezsdánál értem, mert ott nincs értelme ennek. Plusz tény, hogy a torka nagyon piros szegénynek. Pedig nem is evett fagyit, becsszó.
Mindenesetre az elgondolkodtató, hogy pont három napig tartott a láza, mára pedig szép pöttyös lett testszerte.
A tegnapi éjszakán Dani volt műszakban, mert az előző kettő annyira leamortizált, hogy 11kor már meg sem bírtam volna emelni Áront. Szegénynek is kijutott rendesen a nemalvásból, Áron óránként felsírt, és hol enni, hol ringatózni vágyott. Fájhatott a torka, mert cicin kívül semmit nem volt hajlandó a szájába venni... Mára viszont összehasonlíthatatlanul jobb volt a kedélye az előző napoknál, és délután egy fél üveg gyümölcsöt is megeszegetett... fél óra alatt ugyan, de ahogy tapasztalom, ő nem az a kapkodós. :)
Csak gyógyuljon, a többi részletkérdés...