Én nem is értem, eddig miért mentünk máshová.
Hogy maradtunk részben Hanna újabb fellépésének, részben pedig Dani mai munkanapjának köszönhető, de bátorkodom megjegyezni, a gyerekes életem legjobban sikerült május utolsó vasárnapja volt ez az idei. (Bercinek, Vikinek köszönet a képekért!)
A park minden zegzuga telistele volt programokkal, körhinta, lovaglás, ugrálóvár, arcfestés és még sokáig sorolhatnám. Mindenhol kedves és még kedvesebb ismerősökkel találkoztunk, a gyerekek a tegnapi éjjel utózöngéjét picit maguk mögött hagyva ragyogtak, rohangáltak, nem is tudtak betelni a sokmindennel. Hanna arcfesteni szeretett volna, ez a hosszú sor miatt elmaradt. És elmaradt a vattacukrozás is, ezt nem bántam nagyon. Viszont remélem jövőre a nemezelést is kipróbálja majd.
Mikolt a közeget élvezte leginkább, Emmával kiabálták egymás nevét, és hol Áron mellett harciaskodott, hol pedig szomszédolt a kis csavargó.
Áron hozta a társasági formáját, a mosolygósat, és csak már amikor nagyon nagyon megéhezett jelezte, hogy itt az ő ideje.
Délután nagyot aludtak, rájuk is fért, este pedig, mikor végre Dani is hazaért, megkapták a meglepetéseket, egy találós kérdéses könyvet, egy mágneses öltöztetőt és egy tűzoltós kinyitogatóst.Csend van... kint is, és ezt most nagyon nagyra értékelem.
Tidak ada komentar:
Posting Komentar