És persze nekünk is...
Már többször előfordult, hogy letettem valahol, és egészen máshol találtam. Tegnap pedig határozottan látszott az igyekezete, hogy elérjen egy kartávolságnál messzebb lévő játékot. De akkor még nem láttam kúszni.
Nem úgy, mint ma a foglalkozáson.
Álmából ébredt, ilyenkor csak fekszik egy darabig és szemlélődik. Aztán egyszer csak meglátta a tűzoltó autót, és elindult felé.
Leírhatatlanok ezek az első élmények. Ahogy a szemem előtt fejlődik, formálódik, változik. Ráadásul ilyen ugrásszerűen...
A bal karját nem nyújtja még rendesen (ez a felvételen is látszik), azzal dolgunk is van, de a lábacskáival és a jobb karjával nagyon szépen dolgozik.
Olyan jó látni, hogy Angéla is legalább annyira lelkes, mint én. :)
Azt mondta, ha így halad Áron, akkor szeptemberre nem is lesz semmi dolga vele. :)
Szeretünk járni, de cseppet sem bánnám. :):)
Tidak ada komentar:
Posting Komentar