Függőleges

Kornél a legutóbbi látogatásunk alkalmával arra kért, hogy Áront "mászassam" akadályokon, pl. kelljen a lábamon átmásznia.
Már elég régóta mászik (mondjuk inkább kúszik) a szivacsra fel és le, igazi fiús formában nem számít, ha valami keresztben van előtte. Maga alá gyűri, és vagy húzza magával (Mikolt nagy jegesmedvéje gyakran esik áldozatul), vagy legyőzi és maga mögé kényszeríti.
A nappali egyik majdnem állandó szereplője a lányok ugrálója. Ha elteszem, pár nap múlva újra kérik. Míg sütött a nap nem volt rá szükség, de mikor újra kicsit beszorultunk a négy fal közé, Mimi kérte. Áron gurgulázott azon, ahogy a nővérei pattogtak rajta, aztán gondolt egyet, és megpróbált felmászni ő is.
És ha már a térdelésig eljutott, fel is balettozta magát a talpacskáira, és felállt.
Tényleg itt tartunk?
Eddig az összes gyerekünk októberben kezdett el járni. Kíváncsian várom.