Újak

Mindegyik gyerekünk minden elsője, minden újabbja csodálatra méltó. Annyira tudok örülni egy egy apróságnak, mint a legértékesebb kincsnek.
Pár napja Mikolt a zuhanyzóban állva kiabálta:
- ....kakiiikakiii
Rengetegszer fordult már elő hasonló, ilyenkor mindig kivesszük, és ráültetjük a wcre, ahol a legzsiványabb mosolyával közli: nem. :)
De a legutóbb miután felkucorodott (annyira megható, ahogy a lába alig ér túl a deszkánál, kapaszkodik erősen, közben pedig koncentrál), nagyon csendben figyelt, és egyszer csak... csurr. Pisilt. És irtó büszke volt magára, mi pedig rá. Hanna még tapsolt is. :):)
Áron ma a nagyszülők hirtelenjátszószőnyegén addig gyakorolta a hasizomból négykézlábra húzóckodást, míg sikerült neki. Pici ringatózás után mindig visszahasalt, de a mozdulat tökéletes. :):) Amilyen kitartó még pár nap és ez is menni fog.