Az összevisszaságról

Ami a fejemben van.
Úgy tűnik, azért mégiscsak jól sikerült a nyaralás, mert az agyamban ma ezerféle teljesen új gondolat született, pedig ez ritka. Legalábbis ezelőtt ez az volt.
Nos ezekre jutottam, miközben az alábbi táncrendet követtük:
Reggel Mikolt ébresztett. engem és Danit is. Daninak ez késői, nekem korai volt. Viszont ritka pillanatok azok, amikor csak egy gyerekem van, az is a lassan ébredős fajta. Vonszolta maga után a papalját, és bárhol, ahol alkalmasnak találta letette és ráfeküdt. Hosszan néztem, nézegettem, ismerkedtem a mozdulataival, a lényével, és egészen közel kerültünk egymáshoz, szavak nélkül. Hogy milyen más, amikor csak egy van. Minden szempontból. Boldog vagyok, hogy van három, és boldog, ha néha csak egynek jut annyi, mint máskor háromnak.
Sorjában ébredtek a kékszeműek is, megreggeliztünk, és elkezdtünk újra hozzászokni a három apró egy nagy felálláshoz. Viki barátnőm érkezett egymaga, úgy örültem neki, és a gyerekek is ahogy láttam, Áron sokáig vizsgálgatta, aztán meg akarta enni. Ő már csak ilyen. Közben odaégett az olaj, de végül megfőtt az ebéd is.
Medencézni vágytunk. Dani szombaton, míg mi a maminál múlattuk az időt, összeállította a ministrandot, a slagból folydogált bele a csúszdán keresztül a víz. Idilli, és mind olyan nagy örömmel vetettük bele magunkat, még azzal sem törődtünk, hogy megfagyunk. Mára az idill ezen része már nem volt annyira vonzó, keresnem kellett a megoldást a melegítésre. A legcélszerűbbnek az tűnt, hogy lesétálunk a gazdaboltba egy átalakítóért, ami a zuhanycsövet a slaggal összeköttetésbe tudja hozni. Egy alkatrész hiányzott csak, amiért egy fél órát sétáltunk végül, a babakocsiban Áron, Hanna a lábán, Mimi pedig hol a kezemben, hol a babakocsin. Sőt volt olyan is, hogy Hanna a babakocsin, Áron benne, Mimi a kezemben, azon hőbörögve, hogy a mellkasomon tartom és nem a csípőmön. Harminchat fok volt. És nem volt nálam víz...
És akkor ért az első evidencia. Három gyerek, ekkora korkülönbséggel fizikailag roppant fárasztó. (Néha, amikor mással van mind és csak nézhetem őket, nem is értem, hogy hogy megy ez nekem... csinálom, hiszen én választottam, de simán megesznek reggelire... pl. sokkal többen vannak :)) Emelni, cipelni kell őket, állandóan szaladni velük, értük, utánuk, pakolni, hurcolászni. Ha csak a velük való feladatokat veszem sorra, abban nincs semmi rendkívüli. Mert mindenki, aki htb, mos, főz, takarít. De akinek gyereke is van, az nemcsak vígasztal, engesztel, játszik, ötletel, hanem kemény fizikai munkát is végez egy darabig. Hárommal legalább háromszor annyit, mint eggyel. Mintha egy húsz kilós hátizsák lenne rajtam, amit nem lehet levenni. Na így mosson, teregessen az ember, ha bír...
Mire visszaértünk az első állomáshoz lett minden, és még fagyit is vettünk hazafelé az ebéd előtt. Nyaralunk és kész.
Délután még fodrászhoz is elmentem, hárommal, és mind fenn volt. Kicsit furán néztek rám a boltban, de húsz percnél többet nem zavartunk és igen udvarias formájukat hozták mind. Márkus öcsém a befejezés előtt pár perccel elvitte a hármat, az a pár perc igen jólesett természetesen. De már rég nem festetek, viszont a nyakamba lógó hajam már nagyon zavart...
Cukrászda, kis séta, aztán este a jól megérdemelt medencézés, bugyogó forróvízzel. (erre a forróra rém büszke vagyok, mert totál analfabéta létemre mégiscsak sikerült megoldani két zuhanycsővel, két átalakítóval négy tömítőgyűrűvel (ugyehogy?:)) és egy kicsit rövidebb kerti slaggal)
Hanna piruettezett, Mimi a fejét dugta be a víz alá, ami nagy szó. Áron pancsolt, én pedig kitaláltam, hol lesz a helye az igazi medencének. Jó kis terv. :)
És közben olyanokon gondolkoztam, amik sosem jutottak még eszembe, csak csapongóak, de elég mélyek ahhoz, hogy még ne írjam le őket.
Viszont újabb közhelyet sikerült zárásként megfogalmazni, miszerint könnyű az, amit könnyűnek vélek, így lesz könnyű az, ami máskor mázsás súly. Mert a gyerekek szórakoztatóak, és a házimunka is másodrendű csak, ha sikerül elhitetnem magammal hogy a cseppek alkalmazkodnak, ha kell... és önállósági törekvésük természetes, nem pedig tudatos támadás a simulás ellen, valamint hogy egyszer úgyis rend és tisztaság lesz, és minden megvár.
Naja... nyáron minden sokkal egyszerűbb...
És akkor nézem a képeket (miután mind édesen, angyalábrázattal alszik)... ezek (egytől egyig mind) milyen nagyon édesek!!!